16. Végítélet ideje — Szkopje (2019)

 

 

 

Észak-Macedónia kapcsán nem kerülhető meg az ókor szeletnyi felidézése, amely világosan rámutat a vérzivataros történelem percfontosságára. A történészek Nagy Sándort a mai Görögország területén élő makedónok ősének tartják. Az Észak-Macedóniában élő macedónokat a bolgárokkal rokonítják. Nem így az Észak-Macedóniában élők. Lapozzunk bele a történelemkönyvbe. Fiát Apja nem csak a hadtudományokra készítette fel, hanem tizenhárom éves korától uralkodásának kezdetéig, tanítója volt a híres görög filozófus, Arisztotelész. Apja halálát követően,a várható vetélytársak közül, többeket máglyán elevenen megégettetett a húszesztendős trónkövetelő. Hatalmát gyorsan megszilárdította a Balkánon. Ezt követően a világ akkori ura, a Perzsa birodalom ellen fordult. Az ellenség számbeli fölényéhez képest csekély, mintegy ötvenezer fős seregére támaszkodhatott. A harci felszerelés új elemei, és vezéri kvalitása révén, legyőzhetetlenné vált. Néhány év alatt, egészen Tadzsikisztánig, és Afganisztánig hatolt előre. Ment volna Kelet-Indiának is, de katonái fáradtságra hivatkozva megtagadták a harcot. Bár vonakodva, de visszatért Perzsiába. A görög és a perzsa kultúrát szerette volna ötvözni. Eredményeként a területet közös királyságba szervezni. Ő lett volna az uralkodója. Hadseregébe rengeteg perzsát vont be. Szuzában tízezer görög és macedón katona házasodott perzsa hajadonnal, ő pedig feleségül vette Dareiosz lányát. Így akarta a görög-macedón és perzsa ellentétet feloldani. Továbbra is nagyszabású hódítótervek foglalkoztatták Sándort, amikor Babilonban váratlanul belázasodott, majd tíz nap múlva, harminckét évesen elhunyt. Tizenegy évi csatározásai során egyszer sem szenvedett vereséget. Mivel életében nem nevezte meg politikai örökösét, a vér szerinti örökösödés pedig nem volt elfogadott szokásjog, ezért halála után hadvezérei között megindult a harc az utódlásért. Anyját, feleségeit és gyermekeit lemészárolták. A nagy mű saját hamvába hullott. Évtizednyi dicsőség. Árnyékában megszámlálhatatlan halott, a vele járó mérhetetlen keservvel. Utána minden kezdődhetett elölről, a mai napig bezárólag, és holnaptól kezdődően. Mi lett utána? Csak 1991-től lett újra országa a macedónoknak.

A repülőtérről a fővárosba tartó Vardar express, és a Manora busztársaságok járatai érintik a város, helyi távolsági és nemzetközi buszvégállomását, amely egybeépült a vasúti főpályaudvarral. Innen kanyarodik ki a 60-as járat a Matka-kanyon felé, és a 25-ös a Vodno-hegy felé. A kifüggesztett menetrend nem mindig van köszönőviszonyban a valósággal. Kimustrált, jegypénztárrá átalakított busztorzóban lehet kártyaalapú jegyet váltani. A város tömegközlekedését földszintes, valamint Kínában gyártott, pirosra mázolt emeletes buszok bonyolítják le. Sűrű vonalhálózatba szervezve bolyongják be a közel félmilliós fővárost. A járművek egymás fenekében haladva araszolnak. Fedélzetükön néhány utas. Az emeletes buszok felső utastere a csúcsforgalom idején is kong, míg a földszinten egymásnak paszírozódnak a kedves utasok.

Foglaljunk helyet a szovjet gyártmányú, viharvert 60-as buszon. Az alapjáraton járó motortól az egész felépítmény fülsértően rezonál. A külső végállomástól rövidebb gyalogolást követően érkeztünk meg a nemzeti park bejáratához. A Matka-kanyon gyalogosan és vízen is felfedezhető. Mi a gyalogos verziót részesítettük előnyben. A sziklás hegyoldalba vájt keskeny, fel és lelépésre folyamatosan okot adó köves nyomvonalon lehet, oda-vissza megjárni. Balra 20 méter mélységben, a sziklák közé kényszerült 10 méter széles kristálytiszta vízfelület visszatükrözi az égboltot. A rajta csordogálva elhaladó motorcsónak keltette hullámok, a sziklafalak pingponghatású játékának köszönhetően, lötykölődő, csobogó, fülbemászó hangokat keltett. Kenuval is lehet próbálkozni. A viteldíj, illetve a bérleti díj, megfizethetők. Ennél is lenyűgözőbb a szemünk elé táruló látványvilág. A táj vadregényessége annyira elkápráztatta Katit, hogy a jelképes tízes értékskálán a maximumot adta érte. A piros sáv turistaúton nem mentünk végig, mert idővel elegünk lett a kőről kőre való botladozásból.

A városból nappal, de sötétedés után is kiválóan látható, a fényárban úszó Millenniumi kereszt. A 25-ös járat felső végállomásától három útvonalon is feljuthatunk az 1066 méter magas oromra. A kényelmes utazó számára adott a kabinos felvonó. A bakancsos számára a piros turistajelzés, melyen egy kommentre hivatkozva, 45 perc a menetidő. Mi mégis az aszfaltot választottuk, mert előző nap délutántól hajnalig szakadt az eső. A ránk váró távolságot nem jelezte tábla. Lendületesen indultunk a hegymenetnek. Egyre távolodtunk a drótkötélpályától, mely hűen jelezte a ránk váró kerülő nagyságát. A fákat itt is megtámadta a zuzmó. Itt-ott félbemaradt szálloda, elhagyatott katonai bázis. Szemből érkezve, néhány futó elgyalogolt mellettünk. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyire fáradtságos lefelé futni. A piros sáv turistaút több helyen is keresztezte a műutat. Útközben esőbeálló, padok és asztalok maradtak el a hátunk mögött. A borús égbolt és a 10 Celsius fok körüli hőmérséklet ellenére, egyre melegebbünk lett. Kétszer is áthaladtunk a drótkötélpálya alatt. Élveztük az erőpróbát. 83 perc trapp után megizzadva és lihegve megérkeztünk a hegytetőre. A 66 méter magas kereszt belsejében, átlátszó csőben létrán közlekedhet a karbantartó. Számottevő látnivalóra nem találtunk a felhő járta csúcson. Bezárt vendéglők, tágasabb, piknikezésre is alkalmas területek a környezet. Turistaút indul a belátható távolságban lévő oromhoz. Lábunk alatt a szmogban lüktető főváros. Leindultunk a hegyről. Pár perc elteltével, a nagy csendben,mintha a bal fülemmel hallanék valamit. Megálltunk, hogy kielemezzem a neszt. A müezzinek imára hívó énekét azonosítottam be. Beszélő órám ekkor delet jelzett. Szkopje tengerszint feletti magassága 73 méter. Mivel ereszkedés közben voltunk, ezért a tornyoknál 900 méterrel lehettünk magasabban. A müezzinek légvonalbeli távolságát képtelenség lenne megbecsülni. Ez a másoknak még említésre sem méltó epizód, nekem felbecsülhetetlen jelentőségű élményt jelentett. Felvillanyozódva folytattam a hegyről levezető utat. Megérkezve a busz felső végállomásához, a kifüggesztett menetrend szerinti 13 óra 40 perckor induló járat, órás késéssel startolt el. Idefelé a 9 órakor induló járat kimaradt.

Balkán? Jóformán csak negatív értelemben emlegetik mifelénk. Személyes tapasztalataim mást sugallnak. Amikor megérkeztünk a reptér aulájába, megváltottuk a menetjegyeket a Manora busztársaság járatára. Elsétáltunk a zárt ajtókkal várakozó buszhoz. Miután megérkezett a sofőr, és kezemben meglátta a fehér botot, a szabályzatnak megfelelően, az egyik menetjegy árát visszafizettette a mellette álló pénztáros kisasszonnyal. A másik nagyon is említésre méltó színfolt, a buszpályaudvar éttermében játszódott le. A helyi specialitásnak számító főétel mellé nem rendeltünk italt. Jócskán falatoztunk már, amikor kérés nélkül, két vízzel teli poharat tett elénk a fiatal pincér. Ez is a Balkán.

Sort kerítettünk a Macedónia tér és környékének megismerésére, valamint Európa egyik legnagyobb régi bazárjának bebarangolására. Az első napokban megtett kirándulások alkalmával, a városból más-más irányba kibuszozva, nagy vonalakban megismerhettük a település arculatát. Tágasabb zöldellő terek üdítették a lakóházas környezetet. Külsőre elfogadható állapotúak az ingatlanok. Az újonnan felhúzott épületek kisebb része toronyház, mely megbontja a négy-tíz emeletesek sorát. Kati véleménye szerint, errefelé összességében jobb állapotúak az ingatlanok, mint Pesten.

A reptérről a fővárosba tartó buszok a Holiday Inn hotelig közlekednek. Ha továbbsétálunk a Vardar folyó mentén, hamarosan a Macedónia téren találjuk magunkat. Közelében a Teréz anya emlékház. Ingyenesen látogatható. A Béke Nobel-díjat kapott Teréz anya albán szülők gyermekeként Szkopjében látta meg a napvilágot. Érdemes volt szétnézni odabent, már csak a hely szellemisége miatt is. Megérkeztünk a hatalmas térre,amely az ország kirakata. Kevés hely lehet a világon, ahol ekkora területen annyi és olyan kolosszális méretű szoborra lehet rácsodálkozni, mint itt. Nem könnyű eldönteni, hogy kiállított alkotásokat látunk-e, vagy betévedtünk egy szoborlerakatba. Nagy Sándor ágaskodó lovas szobra több méter magas talapzaton áll. Öt-hat emeletes ház magasságáig ér fel. Rátaláltunk az anyaság alkotásra is. Szökőkút körbefutó peremén látható. A macedón történelem királyai, bölcsei és nagyjai, bronzba lettek öntve, vagy fehér márványból lettek kifaragva. Némelyik alkotás padon ülve pózolt. A felismert csalafintaság után, mosoly kerül a rászedett arcára. Az embert ábrázoló alkotások méretei többszörösei a valóságosnak. Én úgy gondolom, a tévedés jogát fenntartva, hogy a tér megálmodói ezzel a koncepcióval két legyet akartak egy csapással ütni. Az óriási teret szobrokkal megtölteni, és monumentalitásukkal a világhódító Nagy Sándor géniuszára utalni.

Gyalogos és közúti hídból bő a választék. Legrégibb hídjuk a Kőhíd, melyet a XIV. században építettek eleik. Közelében a Művészetek hídja. Két szélső korlátján tömérdek szoboralak sorakozik egymást követően. Egyet a híd közepén kell kerülni. A mellette lévő közúti hídon többször is átkeltünk gyalogosan, a régi bazár felé tartva. Kíváncsiságból leléptem a most sekély vizű folyó szélességét, melyet 40 méterre becsülök. Árterében száraz dokkon, két fából ácsolt hajó. Vendéglőként és szállodahajóként üzemelnek. A Kőhíd lábánál, mozdulata alapján, fürdőruhás nőt ábrázoló szobor akar vízbe fejest ugrani. Mozdulatlanságra kárhoztatott műalkotás, tele mozgással. A túlparton földön ülve sötétebb bőrű kiskamasz utca zenél. Virtuóz, tüzes gitárjátékát mély átéléssel teszi. Lélekből fakadó erőteljes énekével elementárissá fokozza. Ez a fiú már tud valamit. Távolból rögzítettem, mert a tér gyalogos forgalmának hangulatával együtt gondoltam rá. Továbbsétálva feltűnt Katinak, hogy miután hátizsákomba visszakerült a felvevő, onnan pedig előhalásztam a fehér botot, az utcazenész hasonszőrű haverja utánunk eredt. A második hátratekintést követően már szúrós szemmel nézett vissza. Ebből már értett a kölyök.

A jól megválasztott szállás mindenhol aranyat ér. A régi bazár szélében motelben húztuk meg magunkat. Pedánsan tiszta épület. Készségesen sietett segítségünkre a portaszolgálatot ellátó hölgy, és kinyomozta a közeli Musztafa müezzin imára hívó énekének napi időbeosztását. Italautomatából itt ittuk a legfinomabb kapucsínót. Első emeleti szobánk ablakából ősrégi kovácsműhelyre lehetett rálátni. Ezúttal is hatalmába kerített a lustaság. Emiatt sajnos nem készítettem hangfelvételt a mesterember kopácsolásáról. A bazár már a XIII. századtól kezdve fontos kereskedelmi központ volt az Oszmán birodalomban. Napjainkban is tetten érhető a több százéves török építészeti behatás, például a müezzinek révén. A régi bazárnak van török „negyede” is, a Kale erőd felőli oldalon. A sikátorokban bolyongva albán „fennhatóságra” is találtunk, amelyről a „ruga” feliratú utcatábla árulkodott. Persze akadt „ulica” is, amely a macedónokra utal. Én a talpammal éreztem rá igazán a régi bazár savára-borsára. Az egymást követő utcakövek feltűnően kerülték a vízszintes síkot. Földszintes és egyemeletes, vegyes kiállású házak határolták, a javarészt gyalogosok és robogók által használt utcákat. Az emeletes házak aljában műhely vagy bolt szolgáltatott, de több helyen kihasználatlanul ásítoztak az egykor zajos napokat megélt üzlethelyiségek. Bevert kirakatú is megbújt közöttük. A ruhabolt elsősorban a muszlim hitű vásárlókra alapozta árukészletét. Mellette bőven akadt smukkot kínáló üzlet is. Iparosokból sem volt hiány: kovács, asztalos, lakatos, bádogos. Nem hiányzott a bőrös, de a cukrász cégtábla sem. A régi bazár végében üzemelt korunk bolhapiaca, és a zöldség-gyümölcs szekció. Munkaidőben a kávézó teraszán egymással beszélgető férfiak. Iskola végeztével muszlim és nem muszlim diáklányok vegyesen kóricáltak vagy betértek a vendéglőbe teázni. A régi bazárban hangos szót, szóváltást, nem hallottam. Akadtak kéregetők, kisgyerekkel is. Nem voltak erőszakosak. A kóbor kutya is csak diszkréten ugatott meg minket. Albánia óta hobbimmá vált a müezzinek imára hívó énekének rögzítése. A szállás közelében három is akadt belőle. Távolabb továbbiak hirdették Allah megkérdőjelezhetetlen elsőségét. A környék müezzinjei télen fél 6 órától fél órán át egymást rövid időeltolódással követve szólaltak meg. Más napszakokban is, soha nem ugyanabban a percben teszik: déltől kétóránként négyszer.

Nem feledkeztünk meg a történelmi vonatkozású kulturális látnivalókról sem. A Macedónia tér és a régi bazár tőszomszédságában keresendő, a VI. században emelt Kale erőd. Villámgyors időrendi áttekintés. I. Jusztiniánusz császár építette, a Balkánra zúduló szláv törzsek elleni védelemre. A XVII. századi ottomán krónikás, mint bevehetetlen erődről írt a város felett őrködő katonai pontról. A XXI. század elején megkezdődött a vár feltárása. Elsőre templom maradványaira találtak. A folytatódó munkálatok során itt lelték meg, az országban elrejtett legnagyobb mennyiségű bizánci pénzérmét. Az erőd teljes körű bejárása hosszabb időt vesz igénybe. Erre a 121 méter hosszú várfal is utal. A személyes felfedezésnek legfőbb hozadéka a városra való körkörös rálátás lett. Pár perc sétát követően megérkeztünk a XIV. században emelt Sveti Spas ortodox templomhoz. Amikor felkerestük a fallal körbevett kegyhelyet, éppen pár napos felújításon esett át. A váratlan hír egy csapásra romokba döntötte Katit. Miért? A világon három faragott oltárú templom található. Nagyon ki volt hegyezve rá. További érdekessége, hogy a templom alja 2 méterrel a föld alatt található. Miért? Építésének idején, Szkopjében a müezzineknél magasabb épületet nem lehetett felhúzni, és mivel, bár a müezzin tornya igencsak magas, de a keresztény templomot dombra tervezték. Hogy mik vannak! Például az is van, hogy ha késő délelőttől kezdődően a régi bazárból szeretnénk a templomot megközelíteni, százegy szemmel kell figyelni. Ugyanis, egy vendéglő asztalaival úgy telepedik ki az utcára, hogy a házfalak között megépített, a templomhoz egyenesen felvezető, alig 2 méter széles lépcsősort, a bámészkodó turista észre sem veszi. Tehát itt is szemesnek áll a világ.

Elérkezett a végítélet ideje számomra, pedig ragyogóan sütött a nap a régi bazárra. Mint a karikacsapás olyan simán ment minden addig. Arcomon széles mosoly. Nem csoda, hogy mint a felhőtlen égből érkező villámcsapás, úgy hatott rám Kati kajánul közölt felfedezése. Az elénk kerülő cégtábla szerint, a helyi Kati cukrászda előtt álltunk.