27. VALLÁSOK SZENT BÉKÉJE – Córdoba (2022)

Két egymástól jelentősen eltérő varázserő szippantott Dél-Spanyolországba minket: feleségemet a Király útja (El Caminito del Rey), engem a córdobai nagymecset (Mezquita), a mór időszak épített és társadalmi emlékei.

Malaga Trinidad részében, hostelben szálltunk meg. Régi, kifogástalanul felújított épület. Igaz, a második emeletre felvezető kőcsigalépcsővel nem bírtam megbarátkozni: a lift javítás alatt. Szomorúan tapasztalhattuk, hogy például mennyire nem képesek a közös használatú konyhában a megújult bútorzatra vigyázni egyesek. Szobánk erkélye jelképes terecskére nézett. November közepén 18 órára besötétedett, de a gyerekeket csak 21 órától engedték ki a telibe térkövezett utcára játszani. Idősebb őslakók és kerekes székes férfi alkották a kergetőző, társasozó kölykök felügyeleti hátterét. Gyorsan telik a kurta óra. Elérkezett a pizsamafellövés ideje. Egy csapásra kiürült a közösségi tér. 22 órától a mellékutcában öblös férfihangoktól megélénkült a kocsma.

Kissé elviccelődtünk a köztudottan hangos spanyolokon a feleségemmel, akik úgy beszélgetnek egymással, mondjuk a tér egyik szegletében, hogy az átellenes oldalon is érthető legyen. No, mármost. Ha egy anyuka olyasmit mond a gyerekének, amely nem nyeri el a tetszését, a kölyöknek kiabálva kell tiltakoznia, hogy hangerejével is nyomatékot adhasson ellenvéleményének. Ez a hangerőben való fejlődés evolúciós folyamata.

Napi programunkból érkeztünk a szállás elé, ahol többen is összeverődtek. Nem véletlenül. A szállás harmadik emelet nyitott ablakán át kihallatszott, ahogyan egy fiatal nő a párja fejét latinos mentalitással leordítja. Mondandóját sűrűn megfűszerezte a „mamma” címzéssel. Bőven volt benne spiritusz. A férfi katonásan állta a sarat. Amikor a nőnemű tűzhányó vesztett a hevességéből, egy-két csitító megjegyzéssel belekezdett a lángoló nyelv óvatos oltásába. Lépésről lépésre vált be taktikája, mígnem átvette az irányítást. Mesterien csinálta. Végtelen türelem kellett hozzá. Nagyon szerethette tűzrőlpattant babáját. Remélem, lefekvés után megbizonyosodhatott róla. Sajnos nem találkoztunk velük. Mi mással voltunk elfoglalva. A szálláson a sangria és a sandria közötti különbséget elemeztük Katival. A címkék tanúsága szerint mindkét ital jelentős mértékben azonos gyümölcsökből készül. Míg a sangria hétszázalékos alkoholtartalmú ital, íze az édes borhoz hasonlítható, addig a sandria négyszázalékos, ízvilága a habzó boréhoz. A mi szemünk a sangriától csillogott. Aki a fekete péntek alkalmával, hóna alatt a Samsung Oled típusú két méter képátlójú tévéjével tért haza, ezernégyszáz euró helyett kilencszázkilencven eurót hagyva hátra, annak is csilloghatott a szeme.

Visszatérve a városhoz. Késő délutáni sétánk során magas házak között üres telek, ahol gyerekek teniszoktatása zajlott. Látva kezemben a mikrofont, érdeklődve lépett mellénk az edző, de mivel nem kattant fényképező, hagyta a magyar rádiósokat dolgozni. Megismerhettük az iskolából hazafelé tartó gyerekek játszóterezésének életképét is. Amíg minden feszültséget kiadtak magukból a kölykök, addig ugyanazt tették az anyukák is, kedélyes beszélgetésbe csomagolva. Besötétedett, mire beléptünk a fűtött, de a hívektől kongó istenházába. Elsősorban a belső tér akusztikája érdekelt, de meglepetés bármikor adódhat. Ezúttal is így történt, mert a kiírt mise magnóról ment, ráadásul nő celebrálta. A Franco-éra végével jelentősen lecsökkent a templomba járó spanyolok száma. Szinte teljesen eltűntek az apácák is. A spanyol nők viszont fokozatosan kitörhettek a férficentrikus világ elnyomása alól. A templomból kilépve csak óvatosan. Ötszáz euró büntetésre utaló figyelmeztető tábla próbálja az utcák kutyagumi mentességét szolgálni, eredménytelenül. Találkoztunk olyan fiatal és idős hölggyel is, akik szatyorból etették nem csak a városi galambokat, hanem a hullámos papagájokat is. Utóbbiak a csőrükkel megragadott zsákmánnyal már startoltak is a fák sűrű lombozata felé. Tenger ide vagy oda, nem vitás, a csiripelő madarak száma a sirályokét nagyságrendekkel felülmúlja. Ellátogattunk a napsütötte, 23 Celsius fokos személyhajó kikötőbe is. Három utcazenész társaságában a hétemeletes Valletta turistahajó. A tengeri út végén a megmaradt szendvicseket az utcai konténerbe dobálta az alkalmazott a tatról. Malagában járva számtalan hajléktalannal találkoztunk. Másként is lehetne gazdálkodni a fölösleges élelemmel.

El Caminito del Rey. A jeles nap reggelén, miután Malagából elindult a szervezett buszút, elkezdett ömleni az eső. A frászt hozta ránk, nehogy megtiltsák a belépést a nemzeti park területére, mert másnap Córdoba várt ránk. Szerencsére megúsztuk, nem úgy, mint az a négyfős délkelet-ázsiai család, akik mobiljukról nem tudták visszaigazolni a részvételi jegyet, így nem jutottak fel a buszra. Más említésre méltó furcsaság is akadt körülöttük. Zárt sportcipőben ugyan, de zakóban jelent meg az apuka, szandálban és lenge szoknyában a felesége. A nagy kamasz lány és a kiskamasz fiú papucsban. Jól jártak, hogy így jártak. Ardalestől El Chorróig tartott az emlékezetes kirándulás. A buszparkolótól a nemzeti park bejáratáig vezető negyedórás séta környezete előképe lett a ránk váró mesebeli tájnak. Fák sűrűje és alacsony alagutak után helyben voltunk. A bejáratnál fejvédősisakot nyomhattunk a fejünkre. Indulhatott a tizenöt fős nemzetközi társaság. Fiatal hölgy lett a kalauzunk, aki gyakorlatiasnak, és velem szemben figyelmesnek bizonyult. Indulás előtt szemléletesen jeleztem neki, hogy csak végszükség esetén fogom használni a fehér botot: a szabályzat szerint a túraútvonal teljes hosszában szigorúan tilos botot használni. Miért? Gyakran olyan a mesterségesen kialakított útvonal felülete, amelyben például megakadhat vagy beleszorulhat a bot vége, és balesetveszélyes helyzet alakulhat ki. Útközben sok terepőr vigyázta a házi rendet. Egyikőjük eltetette velem a segédeszközt. Eközben a csoportnak ismertetőt tartott az idegenvezető, de szeme sarkából látta az előállt helyzetet. Miután elment a terepőr, ő meg befejezte a mondókáját, odajött hozzánk és nemzetközi kézjelzéssel mutatta, hogy nem normális a kolléga. A Caminito del Rey Via Ferrata. Az El Chorro kanyon falára erősített turistaút alatt a folyó évezredek folyamán 100 méter mély kanyont vájt. 1905-ben adták át. Királyi úgy lett belőle, hogy 1921-ben gátavatás alkalmával vette a túrabotot XIII. Alfonz spanyol király, és a négy év alatt megépített útvonalat végigjárta. Az idők során leromlott műszaki állapotú műtárgyat, négy ember tragikus halálát követően, a 2015. évre teljes körűen megújították. Füllel mindvégig jól érzékelhető, ahogy a mélyben kanyarog a folyó, de az is, amint vonat suhan át a tájon. Történt, hogy az egyik alagútból kirobogott a spanyol AVE nagy sebességű szerelvénye, hogy hamarosan eltűnjön egy másikban. Innentől kezdve a táj egy gyermekien kedves terepasztallá vált számomra. Az ösvény szélessége változó, de egymás mellett két főnél több nem fér el. Felülete lehet fa, fém, kő, márvány és ez utóbbi az, amely komoly problémát okozhat az úton lévőnek. Már az elején eleredt az eső, és bizony volt, aki elcsúszott rajta. A lépcsők kialakítása is változatos, a kényelmesen járhatótól az alig tíz centiméter magasságúig. Rámpák is előfordulnak, egyikük bordázott, a másik teljesen sima. Hídból normál és függő is akad. A terep viszontagsága nemcsak a látássérülttől kíván agymunkát, hanem társától is. Ilyenkor ő nem a tájat figyeli, hanem hogy a partnere éppen hova lépjen. A vezetett csoportok gyakori egymásutánban követik egymást. Könnyen támadhat kavarodás belőle. Óriási a forgalom. Közben a felhők mögül kisütött a nap. Mindvégig törekedtünk rá, hogy a csapat végén haladva ne hátráltassuk a többieket. Az út végén odajött hozzám egy nyugdíjas korú jenki gratulálni. Akárhány olyan ismerőssel beszélgettem, aki végigjárta a Király útját, a vadregényes tájról és a tágabb környezetéről is, felsőfokon emlékezett meg.

Malagából Córdobába két és fél órát utaztunk busszal. Az AVE nagy sebességű vonata jóval gyorsabb a nyolcvanperces menetidejével, de annyival drágább is. Emiatt nem roboghattunk át alagutak tucatjain, és a vonatból nem láthattuk meg az El Chorro nemzeti parkot sem. Ehelyett a buszról elénk tárultak a két város között 150 kilométer hosszan a dimbes-dombos tájat szinte véges végiig beborító olívaültetvények. Elképesztő. Córdoba Andalúzia szívében fekszik a Guadalquivir folyó termékeny völgyében. Amíg el nem iszaposodott a folyó, az Atlanti-óceántól Sevillán át egészen Córdobáig hajózható volt. A szárazföldön a meghatározó jelentőségű városok felé vezető utak tengelyén helyezkedett el Córdoba, így páratlan földrajzi helyzete a rómaiak, a vizigótok, majd a mórok számára is stratégiai jelentőségűvé tette. Székhelyeikké vált.

Szeretek magánszálláson hanyatt dőlni, mert így testközelből ismerhetem meg a helyi lakásviszonyokat. A bikaviadal aréna közelében háromdurmitoros bérleményt foglaltunk. A XX. század tömegterméke lehet. A lakás közepén a nappali, onnan nyílnak a különböző alapterületű hálóhelyiségek. Az utcára néző szoba előtt erkély. A falak papírvékonyságúak. A konyhaablak a pár négyzetméter alapterületű világítóudvarra nyílik. A gáztűzhely palackról üzemel. Az emeleti folyosó és a lépcsőház keskeny: nem lehet könnyű dolga a nagyobb bútorokat szállító hórukkembereknek. Az épületen belül és kívül is nagy a tisztaság. Munkába menet és jövet csurig telnek a kávézók. Novemberben szieszta idején a kisebb üzletek többsége zárva. Mindig örömmel tölt el a kiabáló, nevetgélő, szertelen ifjúság ricsaja. A szállás közelében általános iskola. Udvara telis-tele futkározó, kiabáló kölyökkel. Ilyenkor néhány percre megállunk töltekezni. Kíváncsiságból ellátogattunk a vasúton túl lévő modern városrészbe is. Tágas zöld terek tagolták a sorházakból, valamint a három–nyolc emeletes épületekből álló területeket. Elsőre élhető, szerethető környezet. Córdobában több mint háromszázezren laknak. Jóval kevesebben, mint a 750. évtől, a mór korszaktól kezdődően pár évszázadon keresztül. Évszámtól függetlenül hasznos lehet a kéznél lévő bugyelláris. A múzeumokat alapul véve a belépés ingyenes a látássérült számára, a kísérőnek jellemzően fizetős. A Mezquitában a pénztáros jóindulatának köszönhetően megspórolhattuk Kati belépőjegyét.

Córdoba történelmi része három területi egységre bontható: az I. században megépített tizenhat lyukú római híd (Puento Romano); a 750 után emelt mór korszak impozáns épületei; valamint a köréje fonódó, hatalmas kiterjedésű, ma is élő zsidónegyed. A város folyója a széles ártérben ezúttal vékonyan csörgedező Guadalquivir. Partja az érintetlen természetet adja vissza. A tengeri kikötővel felvértezett Sevilla felé tart, ahol kiszélesedik, és beletorkollik a 85 kilométer hosszú XIII. Alfonz csatornába, amely összeköttetést biztosít az Atlanti-óceánnal a tengerjáró hajók számára. Bár az Ibériai-félsziget első hódítói nem a rómaiak voltak, de az ő nevükhöz fűződik a kőhíd megépítése, amely az őket követő vizigótok (germán népcsoport) alatt leromlott, ám azóta mindig volt, aki megújítsa. Ma széles gyalogoshídként hasznosul. Elejében és végében utcazenészek kalapoztak.

Lépésről lépésre megismerkedünk a város nevezetességeivel. Calahorra-torony. Ez a mór erődítmény az Almohad-kalifát idején a XIII. század elején épült, és a római híd déli bejáratát őrzi. A XIV. században a Castile II. Henrik uralkodása alatt megerősítették, és ma is pontosan ugyanúgy néz ki. Később börtönként szolgálta az emberiséget, majd lányiskolává nőtte ki magát. Jelenleg Helytörténeti múzeum. Aki nem tér be ide, megrövidíti magát. A kiállítótermek itt is mélyen alulvilágítottak. Ezen alig segít a villanykapcsolóval aktivizálható rásegítő világítás. Ez van. Belépéskor fali perzsaszőnyeg fogadja a látogatót. Ettől kezdve következnek a lépcsők és a kiállítóterek. Rengeteg makett mesél a múltról. Így például: a város központi magjáról az épületek által; kiterjedt mezőgazdasági terület tanyákkal, állatokkal, munkavégző földművesekkel, a háttérben a védelmet nyújtó vár; a jog tántoríthatatlan uralma, melyen az álló vádlott mögött a karját egymásba fonó bíró cövekel, szűkebb környezetükben őket körbeülő ítélkezők, távolabb népes plénum. A zeneteremben régi húros hangszerek. A plafonon lévő hangszórókból kiszüremlő dallamok csak félig játszódnak le. A töredékes zenét a légkondicionáló folyamatos susogó zaja vegyíti, megteremtve a kortárs spanyol zenét. A kor technikáját bemutató tárlat a csillagászaton alapuló tengeri navigációról, és a korabeli térképekről mesél. Az Indiába induló, de Amerikába érkező Kolumbuszt ezek a térképek sarkallták felfedező útjára. A vízimalom makett azért vált szívmelengetővé számunkra, mert a zsidónegyed mellett szállásunk felé tartva felfedeztük a járda szintjénél jóval lejjebb lévő gödröt, amelyben ősi vízimalomkerék maradványa van. Még egy vizes makett korrajz. A római híddal párhuzamosan négy ház. Kettő az ártérben, kettő a két parton. Mára már csak a déli part épülete lelhető fel, az is teljesen romosan. Mielőtt továbbmennénk újabb látnivalóért, még egyszer, aki erre jár, feltétlenül térjen be ide. A kétezer éves római híd felé indulunk. Az innenső és a túloldalon is ismerősként üdvözölhetjük az utcazenészeket. A túloldalon előttünk névtelenségben maradó diadalív alatt áthaladva jutunk el a fő látványossághoz, a maga teljességében értendő Mezquitához. A kaputól balra tör az ég felé a San Rafael-oszlop. Tetején a szent kőbe vésett alakja látható.

Patio de los Naranjos. A világszinten is páratlan építészeti együttes főbejárata a tágas udvar, ahol az ima előtt, az előírásnak megfelelően, szertartásosan bemosakodnak a muzulmán hívek. A mórok óta megőrződött a terület képe: szökőkutak; árkádok alatt lógó, régi írásjeleket tartalmazó fatáblák; narancsfák. Mindezek megújult állapotukban láthatók. Nem véletlenül időztem el hosszasabban a kőmedencénél – róla majd később. Most is csobogott a víz, de a forróság beálltával talán még intenzívebben. Közelben a harangtorony, ahova időre szóló belépőt lehet váltani. Legnagyobb megdöbbenésünkre, nekem, mint nem látónak, nem adtak jegyet, tehát nem mehettem fel a léleküdvözítő harangokhoz. Azt hittem, hogy a toronyba felvezető lépcső veszélyessége miatt, de mint utóbb elmondta Kati, normál állapotúak voltak. Odafent az eredeti kőpárkányt dróthálóval kerítették le a látogatók elől. Közvetlenül a harangok alól lehetett megfigyelni a várost. Közben azért imádkozhatott a turista, nehogy a feje fölött megkonduljanak az üdvözítőharangok.

La Mezquita. A világ ma ismert legrégebbi építészeti emléke a Törökország keleti részében feltárt tizenkétezer éves Göbekli Tepe (Pocakos-hegy) leletei. Az egyiptomi piramisok 4500 évesek. A Mezquita valamennyivel több mint ezer. Építészeti csitrinek tekinthető, de egyedi mecset. Spanyolország egyik kulturális különlegessége. Az X. században a tudomány és a kultúra tekintetében Európa és a világ fővárosa Emír Abd-ar-Rahman uralkodása alatt. A 250 év alatt megépült mecset kívülről szemlélve monumentális, lenyűgöző, erőt sugárzó, tiszteletet parancsoló. Vastag falaiba veretes fémkapuk ágyazódnak. A mecset bejáratai voltak, szám szerint ötvenkettő. Leléptem az épület kiterjedését. Hozzávetőlegesen 150 × 110 méter. Egymás mellett állva, egy emberre egy négyzetméterrel számolva, 16 500 fő férne el benne. Imára öt-hat ezer hívő számára alkalmas. Aki nagy felbontású fotóról ismerheti meg a mecset belső terét, az nem is gondolja, milyen jól jár vele. Miért? Belül 850 márványoszlop osztja a teret. Keresztben az oszlopok egymástól való távolsága 270 centiméter, hosszában a duplája. Egy-egy oszlop kétszer két áthidaló vörös és fehér sávos boltívet támaszt alá, amelyek felépítményeikkel lezárják a fény útját. Emiatt idővel néhol teret nyitottak a napvilágnak.

Aki odabent nézelődik, nem árt jó erősen szemet meresztenie. Szerencsére van mit látni. Talán ez tartotta a reményt Katiban is, mert a számára eléje táruló sötétségtől majdnem kifordult a bejáraton. A belső oszlopok anyaga három méterig márvány, utána faragott kő. Ezek és a rajtuk lévő boltívekkel együtt alacsonyabb, mint az épület oldalsó fala, amely 12-16 méter között lehet. A belső oldalfalakon mennyezetig érő, korának világát bemutató festmények. A mennyezet 270 × 540 centiméteres lapjai változatos képet mutatnak. Néhol festett kazettás, máshol festett vagy nyers fa, faragott kő. Az oldalfal mentén található a kincstár. Tele aranyozott vagy arany kegytárggyal, amelyre rá sem néztünk. Az ásatások kincsei mellett is tovahaladtunk. A mecset egyik sarka bánja csak igazán, meg kilencvenhat oszlop, hogy a mórokat elűző spanyol király nem volt tisztában vele, hova is engedélyez egy katolikus templomot megépíteni. Amikor ellátogatott Córdobába, és meglátta a mecset oszloperdejét, benne a belőle két oldalfallal leválasztott katolikus templomot, szánta-bánta tettét, de már késő volt. Oldalfalai egészen a tető aljáig futnak fel. Elülső része szabadon maradt: fémrácsozat zárja el a látogatók elől. Érdemes tudni, ez a szentély is 250 év alatt készült el, több részletben. Hétvégéken fél 9 órakor kinyitják a misére, ilyenkor látogatható. Mit lehet tudni a mór városról? Teljesen lenyűgözött a córdobai kalifátus szerteágazó fejlettsége. A Kalifátus (929–1031) a mór uralom legfényesebb időszaka. Minden európai néptől az intellektuális, tudásalapú társadalma különböztette meg. A legfőbb direktíva az oktatás, a tudomány fejlesztése, és annak vívmányainak gyakorlatba való átültetése volt. Számos egyetem (Córdoba, Sevilla, Valencia, Malaga, Granada), valamint iskolák, könyvtárak épülnek. A kalifák mindennemű akadémiai munkát támogattak, így például a pre-iszlámi kultúrák – föníciai, görög – műveit, filozófiáit összegyűjtik és lefordítják. A kartográfiát és a tengerészeti iránytű használatát is tőlük veszik át az európaiak. A krónikák szerint Kolumbusz hosszú órákat töltött az arab Idrisi világtérképe tanulmányozásával, míg kidolgozta elméletét, az új, keletre vezető útról. Ők közvetítik felénk az arab számrendszert, és hozzák el a nulla használatát Indiából. A puskaport, és ami még annál is fontosabb, a papírgyártás tudományát pedig Kínából. Ez az alapja az ismeretek gyors és olcsó terjesztésének, a kollektív tudás megteremtésének. Míg ekkor a keresztény Európa 99 százaléka írástudatlan, itt minden szociális osztályban elterjedt, univerzális a betű ismerete. Felvilágosultságuk odáig terjedt, hogy a córdobai egyetemet már nők is látogathatták, később udvari jegyzők lehettek. A város lakossága csúcspontján elérte a nyolcszázezer főt. Kövezett, járdákkal ellátott utcáit ötvenezer lámpás világította meg. Hétszáz mecset, hetven nyilvános könyvtár, tizenhét főiskola, ötven közkórház, kilencszáz fürdő, több mint kétszázezer ház, és hatvanezer palota épült. A köztereken víznyomó kutak, szennyvízelvezető csatornarendszer. A gazdagabb házaknál vezetékes víz és vízöblítéses mellékhelyiség. A személyes higiénének maximális fontosságot tulajdonítottak. Még a legkisebb faluban is volt közfürdő. III. Abd ar-Rahman pénzverdét működtetett. A helyi fizetőeszköz a córdobai arany volt. Az állami pénzeszközök egyharmadát a közkórházak és más egészségügyi intézmények finanszírozására fordította. Mindezek több mint tiszteletet parancsolóak.

Alcázar de los Reyes Cristianos, Királyok palotája. A vizigótok erődjét az arab Omajjád kalifátus palotává fejlesztette (kertek, udvarok, fürdők, a kontinens legnagyobb könyvtára). Az utóbbit három évszázadon át az állami szintre emelt inkvizíció székhelyévé tette a spanyol politika. A szintkülönbséggel megalkotott kertek összesen tíz futballpálya nagyságú. Ősz végén csak fantáziálni lehetett azon a flórapompán, melyet tavasszal, nyáron és kora ősszel produkál számtalan szökőkúttal. A virágok változatos színvilága és illatorgiája által mesebeli idill képe idéződik meg az ősszel erre járó turista fejében. Régen a nagy Albolafia vízikerék segítségével öntözték, amely a Guadalquivir folyó vizét emelte át a palota szerteágazó csatornarendszerébe. Hogy ennek maradványa látható-e a zsidónegyed oldalában a járdaszélében, valószínűleg igen. A Királyi palota első utunkba eső folyosóján hatalmas, mesterien megmunkált faragott faláda. Nagyon újszerűnek tűnt. Kérdésként felvetődött bennem a kora. Az egyik teremben négyzetcentiméter nagyságú kövekből kirakott, két angyalt ábrázoló mozaik készteti időzésre a belépőt.

Mielőtt a zsidónegyed felé vennénk az irányt, essen néhány szó a példaértékű Információs központról. Hatalmas belső tér padokkal bőven ellátva, kulturált mosdók mozgássérültek számára is. Automatából különféle belépőjegy vásárolható. A turistatérkép szabadon elvehető. A komplett zsidónegyedet részletesen bemutató videó. A várost az ezredik évben ábrázoló hatalmas térkép.

A zsidónegyed a római kor, a vizigót, a mór és a spanyol történelmi emlékeit is magában foglalja. Több négyzetkilométer kiterjedésű. Bazaltköves utcái, apró és nagyobb árkádos terei, fehérre meszelt egyemeletes házai, valamint gyakran kibogozhatatlan utcaszerkezete igazi élmény. Minden erőfeszítés nélkül visszagondolhatjuk magunkat a XX. század elejére, netán régebbre. Tavasztól színpompás virágözön a házfalakon, udvarokban. A vele párosuló illatorgia lábat földbegyökereztető lehet. A negyed egyik nevezetes utcája a Calleja de las Flores. A történelmi időkben a főutcát jelentette. Mai jelene a környék legkeskenyebb, 160 centiméter széles utcácskája, és pár méterével a legrövidebb. Végében az apró terecske zsákutcává varrja, kisebb csobogóval feldobva. Turistatérkép segítségével találtunk rá az Arab házra. Benne kevésbé érdekes Afrika témájú fotókiállítás. Esetünkben egy fejkendőt viselő arab futballistanő képe vitte el a pálmát. Az épület mennyezete festett, fakazettás. Három belső zárt és kövezett udvara elgondolkodtatott: milyen lehet egy ilyen épületben élni?

A Városházával szemben a lépcsősoron lejutva, nem felújított, de nem is romos régi templomhoz érkeztünk. Falához érintőlegesen hozzáépítettek egy többemeletes lakóházat. Máshol is megfigyeltük, hogy a mediterránon nagyobb egyházi épületet más jellegű ingatlan szorosan körbevesz. Girbegurba utcákon át megérkeztünk a Régi térhez. A kétemeletes lakóházak szinte mindegyike árkádos. Alája a vendéglősök költöztek be. A közrefogott tér telibe lekövezett, növénytelen felület. Szélében két nyugdíjas férficsapat dominózott. Az egyik szegletben hajléktalan tanya bűzös szennye. A zsidónegyed eme része erősen múltidéző.

Véletlenül találtunk rá az Archeológiai múzeumra. Nem várt meglepetésként ért minket a pénztárnál, hogy odabent tilos fényképezni. Kerüljünk beljebb. Időszámítás előtt ötezredik évtől kezdődően, a pár ezer éven át követő világról a leletek rajzai függtek a falon: cserepeken írásjelek, minták vonalai. Említettem már, hogy hány nép uralta egymást váltva az ibériai tájat, nos, mindegyikőjüktől számtalan emlék került napvilágra. Tetszetős római kori szobrok, díszes edények. Erősen megragadt bennem a X. századból fellelt olló. A kiállítás végén valódi romok felett pallókon haladva lehetett visszajutni a pénztárhoz.

Córdoba Patios. Május a virágok ünnepe. A második héten a különböző udvarok között versengés folyik, hogy melyikük a legszebb. Ilyenkor kitárulnak az addig kulcsra zárt kapuk, szabad a bejárás. A jázmin és a narancsvirág illata teljesen betölti a teret. Ekkor ötvennél több virágba boruló udvar látogatható. A város számos konyhája és vallási épületei is részeseivé válnak a népünnepélynek. Flamenco gitártól hangos az éjszaka. Felkerestük a város legnevezetesebb ilyen épületegyüttesét. Az udvarház komplexum tizenkét udvarával csábítja belépésre az arra járót. A kerteket körbevevő házakban régi korok tárgyi emlékeit állították ki. Mindössze egy helyen csapta meg orromat virágillat. Az árkádos kerteket néhol négy méter magas kőfal övezi, amely a medencékkel és dús virágokkal teli udvart árnyékával hűvösebbé teszi a forró nyári napokon. Az árkádos kialakítást a mór építészek hozták magukkal Észak-Afrikából. Az utolsó udvarok egyikében vállig érő tujaerdő, alig emberszélességű közlekedő utakkal. Az üresen álló kőkunyhók is fontos kellékei lehettek a forró nyaraknak.

Spanyolországban három zsinagóga maradt fenn. Egyik éppen Córdobában. Népes turistacsoporttól volt hangos. Egy helyiség látogatható. Falán csipkeszerű márványfaragás. Rövid múltidézés: a félszigeten a mórokat megelőzve már korábban is fel-fellobbantak antiszemita megmozdulások, üldöztetések. Jobbára a gazdasági nehézségek miatt lázongó indulatok levezetésére, hiszen a dolgos zsidó enklávékban mindig volt irigyelni való vagyon. Ezek a korai társadalmak különböző rendeletekkel folyamatosan csökkentettek valamit a zsidóság jogain, vagy kitelepítés terhe mellett kényszerítették hitük megtagadására. A mórok alatt földtulajdont szerezhettek, amelyet a berberekkel műveltettek meg. Vámszedési és kezelési feladatokat kaptak a selyem, valamint a luxuscikkek kereskedelme terén. Kezük alatt felvirágzott a selyemipar, a finomfémmegmunkálás, igényes bőrfeldolgozás vette kezdetét – a kalifátussal együtt ők is felvirágoztak. A Reconquista lezárásaként a Keresztény Királyok első rendeletükkel, az Alhambra-ediktummal, 1492. március 31-én megkezdik a zsidók kiűzetését. Az arabok vallási türelmével szemben itt működésbe lép az inkvizíció – a vallások szent békéje felfogás előrébb vivőbbnek bizonyult.