Vidám napot / választás...,

Kapóra jött.

A budai hegy alatt átvezető alagút Vérmező felöli oldalánál játszódott le a történet. Rohamosan közeledett a bulgáriai Nyaralás ideje. Egy OTP fiók felé tartottam, hogy kíváncsiságból megnézzem a valuta és deviza árfolyam tájékoztató táblát. A portál előtt hatalmas leaszfaltozott térség, egy fia lélek nem járt arra. Könnyen észrevettem a földön árválkodó pénztárcát. Odaléptem hozzá, szétnéztem, majd miután ismét meggyőződtem a terület tökéletes kihaltságáról, a bukszát zsebre vágtam. Megörültem a váratlan apanázsnak — gondolva az elkövetkezendő kiadásokra. Benyitottam a kirendeltségbe. Léphettem vagy kettőt, és egy a ridiküljében mélyen belebújva kotorászó nyugdíjas nénibe botlottam. Önkéntelenül belenyúltam a zsebembe, és felmutattam az imént talált pénztárcát: — Ezt tetszik keresni? — leptem meg őt. Hebegve-habogva nyúlt az elveszettnek hitt tárca felé — én meg mentem a dolgomra. Nem az önfényezés okán mondom, de így jártunk legjobban mindketten.