() Vajon HOL A FENÉBEN LAKHATNAK — zöldben fürdőző táj (2022.)

A lett ember, ha légzési nehézsége támadna, nem rohan fejvesztve a szakorvoshoz szanatóriumi beutalóért, helyette elsétál a legközelebbi parkba. Belőle annyi található, hogy számbavételéhez számlálóbiztosokra lenne szükség. Dús gyepszőnyeg, lombos fák ligete, karbantartott padok szemetesekkel és makulátlan tisztaság.

Sigulda Rigától autópályán ötvenkét kilométerre található. Vonattal ritkán, de átszállás nélkül is elérhető. Milyen terepasztalt készítenél, ha számodra ideális lakókörnyezetet kellene tükröznie? Ha az nem idézné fel a lakótelepi házak tömkelegét, itt-ott egy-egy kisebb fűcsomóval vagy csekély számú fával, hanem ennek éppen a negatívja lenne a te pozitív álomképed, akkor a több, mint nyolcszázéves, 1928-ban ismét várossá avatott Sigulda a te településed.

Kilépve az állomásépületből, egy csodálatos látványvilág tárul elénk. Ezt még fokozhatjuk, ha a Pils iela (utca) vonalát követjük. Nem rácsos úthálózatszerkezetű a település. Az utcák által közrefogott területek: tömör szerkezetű gyepszőnyeg, ligetes erdőrészletek, továbbá pontszerűen elhelyezkedő házak, melyeket jelképes kerítés határol, ha van. Úton útfélen turista-útbaigazító tábla került elibénk, igaz, a turisták számára készített útvonalajánló dokumentumokon feltüntetett különböző színű turista-jelzést kár keresni a fákon vagy másutt. Viszont hasznos a nyakunkat időnként körbeforgatni: kulcsok négyzete; egyszerű házi megoldású vízimalom kerék, mely még forog is; bohémsággal jellemezhető kőből faragott szedett-vedett katonák; Sigulda régi és újkori vára egymás mellett. A pirinkó evangélikus templom mellett festői tó, melyből hal vetette fel magát. Mustra alá vettük a középkori livóniai várat, melyet a tizenharmadik század elején kezdték építeni, e köré gyarapodott a település. Belső fala igen magas, a legépebben megmaradt toronyba felmásztunk. A legfelső szintről láthatóvá vált a Gauja folyó, a fölötte drótkötélen haladó, pontszerűen látszódó felvonókabin, és egy további vár is. A karbantartott vár park részében egy digitális fűnyíró zümmögött el mellettünk, tartályából még egy ma született póni sem lakna jól.

A Gauja Nemzeti Park Lettország legrégibb és legnagyobb ilyen területe, kilencszáztizenhét négyzetkilométeren.

A Pils utcáról gombajelzést követve letértünk. Itt már találkoztunk igazi siguldai lakónegyeddel, mely tucatnyi sorházból állt. A jelzés a Gauja Nemzeti Park sárga turistajelzéséhez kalauzolt el bennünket. Tíz perces séta után egy végeláthatatlan hosszúságú, a mélybe levezető lépcsősor tetejében találtuk magunkat. Visszaballagtunk eltévelyedésünk színhelyére, ahonnét egy rövidebb útvonalon igyekeztünk vissza a centrumba. Szót érdemel az óvoda. Bejárata közelében fából összeütött vaddisznó, közelében két foci kapu. Az ovi udvarát tömött gyep fedte, erdőliget borította, több foci pálya nagyságban. Reggel kiengedhetik a kölyköket legelni, két óra elteltével pedig elindulnak utánuk a dadusok, hogy mire délután megérkeznek a szülők, egyben legyenek a báránykák. Pár méterrel tovább, errefelé felfoghatatlan méretű lakóövezet: négy háromemeletes, két lépcsőházas panel. Kilométer után hatalmas élelmiszerüzlet, ahová szinte kivétel nélkül autóval és kerékpárral érkeztek a vásárlók. Jókora területet bejártunk, mire visszaérkeztünk a vasútállomás sokféleképpen hasznosuló épületéhez.

Útközben szinte csak magányosan álló házikókat láttunk: vajon hol a fenében lakhat a tizennégy-ezer siguldai?