Vidám napot / Utolérjük...

A mese nem ismer határokat.

Manapság egyre gyakrabban hallhatjuk a közmédiában: „Látványos gazdasági növekedésünknek köszönhetően néhány évtizeden belül gazdaságilag és életszínvonalban utolérhetjük Ausztriát”. Van, aki odafigyel a híradások tartami részére, van, aki csak hallgatja. Mindkét ide tartozó alábbi példa Ausztriából származik.

Egy negyven km hosszúságú kétsávos országút aszfaltozása a tárgy. Egyik ismerősöm mesélt róla, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy huszonnégy óra leforgása alatt kivitelezhető lenne ez. A munka megkezdése előtti napon a megújulásra váró szakaszon végigautózott: megszámlálhatatlan mennyiségű és különféle munkagépek sorakoztak az út mentén. Két nappal később leellenőrizte az immár teljesen megújult szakaszt: tökéletes munka eredményét tapasztalhatta. Hogyan lehetséges ez? A fővállalkozó egy évre előre keresett egy olyan napot a naptárban, melyen az ország összes útfelújításával foglalkozó cége teljes apparátusával szabadon rendelkezett még. Az összes erőforrást erre az egy napra lekötötte. A negyven km-t több szakaszra felosztotta az alvállalkozók között. Az egynapos határidő pedig nem ismert tréfát. Nem árt tudni továbbá: az osztrák útépítési szabvány szerint, az ottani országutak jobb minőségű aszfaltból készülnek, mint nálunk az autópályák.

A húszas éveiben járó magyar fiatalember ügyes kezű szakember. Már az iskolapadban tudta, hogy nem akar itthon az építőiparban dolgozni. Ausztriát szemelte ki munkaadó országnak. Eleinte műanyagablakos mellé tervezett szegődni, de az élet kiszámíthatatlan. Barátja „postáskodást” ajánlott a számára. A futószalagról mindenki leszedi a saját körzetébe kiszállítandó küldeményt, berakodja a cég dobozos autójába és elindul teríteni — szólt a fáma. Ismerőse — a karácsonyi időszak kivételével — 7-15 között végez a munkával. Kezdő fizetésnek kétezer Eurót adnak, az egyhavi próbaidő leteltével pedig kap rá még egy ezrest. Ezt a munkát vállalta el: kihordóként csak hazánkfia dolgozik a cégnél.

Az életképeket keretezzük be egy ráerősítő példázattal. Az apa — személyesen ismerem őt — és három fia zsebpénz keresési céllal rövidebb-hosszabb időre munkát vállaltak Ausztriában: víz- gázszerelésben utaztak. Saját megszokott tempójukban végezték a munkát, amíg rájuk nem szólt az osztrák alvállalkozó: vegyetek vissza a tempóból fiúk, elég, ha fél gőzzel dolgoztok: „az osztrák munkavállaló egészségesen és üdén szeretné megérni a nyugdíjas kort”.

Itt a mese vége, fuss el véle…