Úszóverseny — három az egyben

A főváros elvitathatatlan gyöngyszeme Villimalé. Itt minden olyasmi megtalálható, amelyért a trópusokra kikapcsolódás céljából útra kel a vándor. A négyzetkilométernél nem nagyobb alapterületű lakott szigetre, az idill mintájaként lehet tekinteni. Annyira gazdag a vegetációja, hogy az utcákon délidőben árnyékban lehet sétálni. A helyi mikroközösség ”lakóparkban” él, még akkor is, ha nem modern emeletes házban lakik, hanem régi földszintesben. Általános és tűzoltóiskola, futballpálya, mini zöldség-gyümölcspiac, kisebb élelmiszerüzletek, étkezdék és kávézók a környezet további hozadékai, meg a kifogástalan állapotú aszfaltozott utak, valamint a karbantartott közparkok. Az elmaradhatatlan mecsetről nem szeretnék megfeledkezni. Lám van csoda, mert eldobott szemét sehol. Igaz, úton-útfélen szemétgyűjtő-edény. Aki a központi szigetről idetart, 25 eurócentért válthat jegyet a kompra. Megérkezve gyalogosan folytathatja az útját vagy nagy kényelmesen helyet foglalhat a hajó utasaira váró elektromos minibuszban: rajta kívül csak környezetbarát robogók róják az utakat. A sziget lakott volta óriási előny a turistának. A helyi mikroközösség tökéletes körképet nyújt a maldivok mindennapjairól.

Bár látszólag semmi nem indokolná, de egy-két lakóház ajtaja előtt, a lábbelijeiket kint hagyták a háziak. A zöld környezet ellenére az egyik többemeletes épület telibe volt futtatva virágzó növényzettel. A következő lakóház második emeleti erkélyén korláthoz kiláncolt arapapagáj, aki hangosan rikácsolva jelentkezett be a közéletbe. A kávézóban — ahol csak férfiak voltak jelen — fehér pincérnő szolgált fel. Az élelmiszerüzletben a kereskedő nem átallott erjedésnek indult banánt ránk sózni, de nem volt kifogástalan a csereárú minősége sem. A behűtött szuper minőségű 1,25 literes fantát erősen figyelmébe ajánlom mindenkinek. A futballpályán baseball edzés folyt. Az úttest közepén asszonyok beszélgettek. Csoportba verődött gyerekek igyekeztek valahova. Hova máshova is, mint a strandra.

Igen, a strand. Itt aztán minden kiderül, mindenről színt vallanak a maldivok. Mégis egy közérdekű információval kezdem, mégpedig a strand szélében lévő háromcsillagos Vinorva szállodával: tengerre néző erkélyes szoba ára napi 85 euró, reggeli nélkül. A föveny annyira zöld — pálmafák, dús lombú fák, magas bokrok — hogy a nap bármelyik szakaszában árnyékos helyre lehet találni: pláne délután. A fehér homok a tűző napon is talp meleg, nem úgy mint a sárga. Van mosdó, tusoló és átöltözésre zárt tér is. A parton túli látkép sem elhanyagolható szempont. A szigettel szemben Malé, de másfelé tekintve, a nyílt óceán kék végtelensége. Nézzünk szét a vízparton. A maldivok szaporulatával nincs probléma. Gyermekcentrikusak, amelyből kiveszik részüket az apukák, és a nagypapák is. Amíg a parton feketébe öltözve üldögél az asszony, addig csemetéjével homokozik vagy pancsol, a rövidnadrágban pólóban, netán félmeztelen lévő apuka. Persze mindez létezik família kivitelben is. Bevett szokás a parton magukkal hozott asztalnál elfogyasztott családi, baráti családok közös piknikezése. A kiporciózott rizst, zöldséget és húst kézzel fogyasztják. Termőföld híján, az ország, eltekintve a haltól, élelmiszer behozatalra kényszerül. Gyakran falevélbe hengerítik az élelmet. Ennek köszönhetően felismertük, hogy a fejünk fölé nyúló faágon ugyanolyan levelet lebegtet a szél. Téptünk belőle egyet. Óvatosan megrágtuk, majd csemegéztünk belőle, minden negatív utóhatás nélkül. Családon belül a felnőttek és a gyerekek viszonya idillien harmonikus: hangos szó, méltatlankodás kizárva. A nagyobb testvér mindig odafigyel, segíti a kisebbet: mintapéldája a családi szocializációnak. Ha megszólal a müezzin imára hívó éneke, senki nem keresgéli az imaszőnyeget. A nők öltözködési szokásai eltérőek. Létezik a csak szemsáv nyitott megoldás, az arc eltakarásának hiánya, a fejkendő elmaradása, de előfordult a férjével, és a kamaszlányával szimbiózisban, a sortban pólóban fürdőző anyuka is. A lányok tizenkét éves korukig térdnadrágban és pólóban vannak jelen, utána a szülők miatt kétesélyes a dolog. Nem szabad megfeledkezni az anyukák indirekt hatásáról sem: a fekete tüllruhába öltöztetett hároméves kislány pompája — az anyuka szeme fényesebb volt a napnál. Muszlim gyermek fürdőruha: hosszú nadrág, és fodros hosszú ujjú ruha. Felhőtlen vidámság jellemezte a partszakaszt. Beszélgető felnőttek, kiabáló visítozó kölykök a 27-30 fokos vízben. Mi is belegázoltunk Katival. Sétánkat váratlan fejlemény szakította meg: úszóversenyre hívott ki egy fekete fejkendős negyvenes hölgy!— Mi mást is tehettem volna, hasra vágtam magam és mellúszásba kezdtem. A világ legrövidebb úszóversenye lett belőle, mert 5 méter után győztesnek tekinthettem magam (óriási hibát követtem el, mert úgy kellett volna jelen lennem a vízben, mint aki éppen bele akarna fulladni). Az eltérő kulturális környezetből érkező átlagember sok mindent belegondolhat a női muszlim viseletbe, de lazaságot aligha. A Korán nem rendelkezik a felsőruházaton túlra: a maléi fehérneműbolt kirakatában szexis, a férfiak bevadítására tökéletesen megfelelő piros színű csipkés viselet. Poénnak ide kívánkozik, hogy vasárnap, amikor teljesen kihalt volt a part, odalépett hozzánk egy rendőr és kijelentette: No bikini! — mindketten hatvanon felüliek vagyunk. Nem hiányozhatnak a státuszszimbólumok sem. A jómódú szülők a kisbabák bokájára és nyakába aranyláncot akasztanak. A tizenéves lány karján papagáj, csuklójához rablánccal odakötve. Viszont teljesen más „allűrje” volt az egyik nagypapának: egyéves unokáját függőágyban ringatta, és dudorászás közben elhajtotta róla a moszkitókat. Később ölbe kapta, végigsétált vele a part hosszában, aközben mély átéléssel mesélte a látnivalókat — később egy flakon ásványvíz ajándékkal átadta nekünk a napozóágyat. De nem csak mi emberek voltunk jelen a parton, mert egy hosszú farkú gőte is sütkérezett: később a bokrok árnyékába szaladt. Egy fehér lány ideiglenesen hátrahagyott szívószálas üdítővel teli poharát feldöntötte egy szarka, ivott a léből, majd távozott a pohárral. A napágy mellett a fehér homokban csigaházhoz hasonlító páncélzatú pirinkó rák tűnt fel. Fényképezés céljából tenyerembe vettem, de fürgesége miatt csak hosszas próbálkozást követően sikerült lencsevégre kapni: utána mehetett a dolgára ő is. Az utolsó emlékért visszatérünk a lakóövezetbe. Kedvenc fám a banyánfának beazonosított „földeléses” fa, amelynek oldalsó ágaiból a föld felé léggyökerek nőnek további vízfelvétel céljából. Az egyik járda apró kockakövekből lett kirakva. A matuzsálemkorú növény léggyökerei, a kockalapok közötti résekbe úgy nőttek bele, hogy köréje szabályos keretként illeszkedtek — nem győztem betelni vele. Az egyik ivó épületének közepéből, egy több százéves fa tört az ég felé.