Ujjnyi széles rés — havas pálmafák alatt

A Kutaiszit kettészelő Rioni folyó hat méter mély medrében öt méter szélesen, világos kövek között hömpölygött a víz. Hóolvadás idején megveszekedett fenevadként dübörög a hegyekből lerohanó ár, mely a város távolabbi részéből is hallható. Fordítsunk hátat a folyamnak. A belvárosban az épületek homlokzatai felújítva, de a kapun az udvarba belépve teljesen más kép tárul elénk. Ilyen helyen szálltunk meg. A fagypont körüli nappali hőmérséklet ellenére szélesre tárt ajtóval várt minket a szállásadó. Beljebb kerültünk a lakásba. Az ajtótok és a fal között ujjnyi széles rés biztosította a szellőzést. Lángra kapott a viharvert gázkonvektor. Megpróbálkozott a lehetetlennel.

Este a városnézésből hazatérve azon lamentáltam félhangosan, hogy milyen öltözékben lenne érdemes ágyba bújni? Lábamról lekerült a bakancs, és úgy ahogy voltam, elfészkeltem magam a paplan alatt. Azóta is mindig elneveti magát Kati, ha eszébe jut. Ami igaz az igaz, éjszaka nem fáztam. Három napba is beletelt, mire annyira átmelegedett a lakás, hogy a tusoló alá merészkedjünk. Az utolsó napra kellemesen bemelegedett. Nem bántuk meg a spártai viszonyokat. Új színfoltot hozott az életünkbe. Jöhetett a következő kuncsaft, és a nyitott ajtó.

Kegyes volt hozzánk az időjárás, mert másfél napon át nem esett. A 33-as marsrutkával mintegy tíz kilométerre tartottunk. A Gelati-kolostor Grúzia aranykorában épült, amikor politikailag és gazdaságilag is ereje teljében volt. 1106-ban alapította Dávid király, melyet a XIV. századig újabb épületekkel bővítettek, de ezután hanyatlásnak indult az ország. Falai között számos grúz uralkodót temettek el, köztük IV. Dávidot, Tamar királynőt (a krónikása szerint) és III. Bagratot. A kolostor Kutaiszitől északkeletre erdő borította dombtetőn áll. Kőfal veszi körbe. Központjában a Dávid által alapított Áldott Szűz-templom, melyet két oldalról, a Szent Györgynek és a kétszintes, Szent Miklósnak szentelt templom fog közre. A XIII. században készül kis méretű Szent Miklós-templom tervezője szokatlan megoldást alkalmazott. A kétszintes épület alsó része minden oldalról nyitott. Belsejébe egy-egy boltív alatt juthatunk be. A második szint sokszögű. Kupolával fedett templomterébe kőlépcső vezet fel. A főtemplom déli kapujában a küszöb alatt található Dávid király sírja. Keresztényi alázattól vezérelve végakaratában azért rendelkezett így, hogy a látogatók tapossanak a sírján. Vallásosak a georgiaiak. Láttuk, ahogy a marsrutka vezetője az egyik szentkép előtt keresztet vetett, hogy utána menetrend szerinti járatával visszaindulhasson a városba. Mi is elindultunk a kolostor előtt várakozó kisbuszhoz, ahol visszaköszönt a jelen. Szedett-vedett tákolmány alól kegytárgyakat árusító, vékonyan öltözött idős nénike pillogott ki, miközben kezeit fázósan összedörzsölte.

Ekkor már nem csak a jótét lélek tett így, hanem Kutaiszi számos polgára is. Többek között azok a Kamaz típusú hókotróvezetők is, akiknek az egyre sűrűbben hulló fehér csillámok munkát biztosítottak. A hórukkemberek is összedörzsölték tenyerüket. Ők már a hideg miatt tették, akik kezükbe hólapátot ragadva takarították a város köztereit. A főtéren a járda és az úttest tövében vízelvezető árok lett volna hivatott a nagyobb mennyiségű csapadék befogadására és elvezetésére, de nyugtával dicsérjük a napot. Az emberek többsége, nem véletlenül, lábára gumicsizmát vagy cipőjére kalucsnit húzott. De az élet nem áll meg a havazástól, fagytól. Ékes bizonyíték erre a főtér látványos szökőkútja, melyből megállás nélkül tört fel a vízsugár. Nyáron 40 Celsius fok felett hűsítő, párásító hatása előnyösebb. Télen jelképezheti az élet folytonosságát. Más figyelemreméltó is akadt a közelben. Egy nyilvános mosdó létében. Kuriózuma – legalábbis a fejlettebb európai országokból érkező látogató számára, a guggolós jellege. Aki ügyesebben céloz, hamarabb szabadulhat a westernfilmekből oly jól ismert lengőajtó mögül. Jutalma a tenyerébe műanyag flakonból beleöntött víz. A páratlan élményért aligha sokallható a tizenöt eurócent.

Aki az iménti mulatságos élmény hatására figyelmetlenül hagyná el a teret, könnyen ráfaraghat. A helyi emberek egy része több szempontból is érdekes figura, amolyan fakabát. Az úrvezetők többsége csak a járdán ad elsőbbséget a gyalogosnak. A zebránál hiába a majdnem vízszintesen előre kitartott fehér bot, mennek, mint a meszes. Köszönni sem szokás errefelé. A marsrutkába beszálló utas nem üdvözli a sofőrt, és viszont. Ugyanez a helyzet a boltokban. Nem voltunk képesek adaptálódni. Elvétve találkoztunk köszönésünket fogadó grúzzal. Nem mellesleg, az üzletek ajtói többnyire tárva-nyitva. A járdán, a kereskedelmi egységek bejáratánál fő szempont a minél gyorsabb, kerülő nélküli közlekedés. Befurakodtak előttünk az ajtón, gond nélkül fellökik az embert. Ezzel nem azt a látszatot szerettem volna kelteni, hogy a város utcáin ezerszám fekszenek a fellökött emberek, de ugye értjük egymást.

Nézzünk szét a kereskedelem frontján. Gyermekkorom falun töltött nyarainak emlékét villantotta fel a kimérve kapható cukorka, és a szálanként megvásárolható cigaretta. A fedett, de oldalfal nélküli központi piacon, egy szem tyúkocskáját árulta a sámliján ücsörgő nénike. Sokféle mag és fűszer is gazdagította a kínálatot. Az árubőségre nem lehetett panasz. Vásároltunk hachapuri lepényt, de semmi pozitívum. Arrébb fagyasztott khinkalit szereztünk be. A kifőzés után csak a felét fogyasztottuk el, a többit a hűtőszekrényben otthagytuk a szállásadónak. Visszakanyarodva a piacra, megkóstoltuk a szőlőlébe mártott diót, mely szintén híressége a georgiai gasztronómiának. Nos, ennek sem lettünk a hívei. Ezek után már jobban odafigyeltünk a figyelni valóra. De mások is árgus szemekkel vizslattak. Leginkább a bolti eladók az üzletbe betérő vevőre. Ezt nem lehetett nem észrevenni. Mindenki gyanús, aki mozog. Meglepetéssel tapasztalhattuk, hogy a hazai árakhoz képest drágán adják a tejtermékeket. Találtunk 6 százalékos zsírtartalmút, amely megfelel a tőgyből húzott tehéntej zsírtartalmának. Ezen meglepődtem. Vidéken is sok a szarvasmarha, de nem csak ott.