Úgy is visszatér — múló pillanat

 Négy indokínai országot kerestünk fel a feleségemmel: Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Thaiföld. Mivel országonként két-három napra futotta időnkből, ezért az egyes országok mindennapjaival, szokásaival, kultúrájával, és látnivalóival csak nagy vonalakban ismerkedhettünk meg. Utazásunk Délkelet-Ázsia kiemelkedő látnivalóinak megismeréséről szólt.

1 Vietnám

Vietnám 11 milliós fővárosa Hanoi, mely más néven ugyan, de i. e. 100 óta ugyanezt a szerepet folyamatosan betölti. A mai Kína területéről érkeztek ide a mai lakosok ősei. Ezer éven át nyögték a kínai iga terhét, majd a tizenkilencedik században, az érkező francia gyarmati hadsereg páros lábbal berúgta azt a bizonyos ajtót protektorátust gyakorolni, és legvégül a második világháborút követően, az amerikai-vietnámi háború döngölte földbe őket. Sokat szenvedett népről van szó, de mint a négy kis tigris egyikeként, fokozatosan kezdenek lábra kapni. A kínai fenyegetettségtől továbbra is tartanak, mint például a dél-kínai tengerfenéken lévő kőolajmezők birtoklásáért vívott jogi harcban, de az erőfölény egyértelműen a másik oldalon található. Az egykori kínai népességpolitika, illetve a fiú az érték népelv odavezetett, hogy évtizedeken keresztül a rizsföldeken dolgozó vietnámi lányokat anyának elrabolták a kínaiak. Amikor a kiszolgáltatott nő megszülte, majd felnevelte csemetéit, a férje őt visszaengedte hazájába tudván, a gyerekek miatt úgyis visszatér. Manapság egyre ritkábban, de előfordulnak ilyen esetek még. A franciák földig rombolták a citadellát, amely a mindenkori uralkodó rezidenciája volt. Épületeket emeltek, és hagytak hátra — Nemzeti Múzeum, Operaház, Szent József-székesegyház (a Notre-Dame mása) — valamint európai szemléletmódot, és gyakorlatot honosítottak meg. Az egykori amerikai agresszorok utódai, a huszonegyedik század elején, jól jönnek a kínai nyomás ellensúlyaként. Amíg a vietnámi királyok uralták az országot, addig a citadellában székeltek. Sík terület lévén törvénybe iktatták, hogy aki a királyi rezidenciánál magasabb, és szélesebb homlokzatú épületet épít, keményen megfizet érte adó formájában. Ennek következtében kialakultak a nadrágszíjparcellák, melyeken az épületek eleje 4-5 méter széles, hátrafelé 20-40 méter hosszú:üzlet, raktár, lakás. A városkép eme nálunk szokatlan világát, csak megtervezett területrendezéssel lehetne véglegesen felszámolni. Az amerikai hadsereg napalmbombák, és lombhullató vegyszerek hatását örökítette a helyiekre. A természet hamarabb begyógyította a rajta ejtett sebeket, mint ahogyan a testben, és lélekben egyaránt megnyomorított emberek képesek rá. Hanoi ligetes tájként is megállja a helyét. Több nagyobb kiterjedésű tó teszi élhetőbbé a környezetet, a legnagyobb kerülete 17 kilométer. A belváros zöldell a dús lombkoronájú fáktól, emellett erős motorizációs forgalom jellemzi. A külföldi látogatónak fokozott éberséget kell tanúsítania, mert a fürge motorosok sem közlekedési szabályt, sem gyalogost nem ismernek. Az utcák tiszták: az autópályát vesszőseprűvel tisztogatta egy férfi. Egy hajléktalannal találkoztunk, egy hetvenen túli mamával, aki egy zárva lévő üzlet ajtaja előtt éppen elvackolta magát éjszakára. Még a belvárosban is egyértelmű, a helyiek az utcán élik az életüket. Erre a trópusok világa szinte rákényszeríti őket. Továbbra is maradva a centrumban, tömegesen leromlott, szegényes üzletek várják a vásárlókat. Csupán egy-két alkalommal találkoztunk korunk színvonalának megfelelő kereskedelmi egységgel. Mindezek ellenére, a vietnámi fiatalok jelentéktelen számban hagyják el az országot véglegesen. Akik igen, azok Ausztrália, és az Egyesült Államok felé veszik az irányt.

Hanoit busszal elhagyva, az attól autópályán 140-170 kilométerre lévő Ha Long-öböl felé tartunk. Az emberemlékezet óta meglévő rizsföldeket, korunk világszínvonalát mutató lakótelepek, sorházak, és önálló villák foglalják el. Az ideköltöző szülők gyermekei magániskolák egymásra felfűzött láncolatába járhatnak. A terület parkosításában még nagyítóval sem lehet hibát találni. Kereskedelmi egységekben, sőt munkahelyekben sincs hiány. Itt húzták fel az ország jelentős gazdasági potenciájú autógyárait, amelyek mindegyike egy cég logóját tűzte homlokzatára. Az ország leggazdagabb emberének, Vuong úrnak tulajdona ez az 500-1000 négyzetkilométeres terület, mely gombamód növekedik. A Szovjetunióban tanult, majd Ukrajnában szárított levesporral indító ma hetven éves üzletembert, a világ leggazdagabb dollármilliárdosai között tartják számon. Őt tekintik a vietnámi Putyinnak. Ha számba vesszük, hogy itt félmillió dollárt kóstál egy-egy ingatlan, akkor a busz ablakán keresztül, hosszú kilométereken át akadálytalanul ráláthatunk a felső tízezer világára. Az itt gyártott elektromos járművek legnagyobb felvevőpiaca India. Időnként üde színfoltként bejelentkezik néhány rizsföld is. A termést évente egyszer takaríthatják be a gazdák, másodvetésre mindig zöldség kerül a földbe. Ezek a termények számítanak népeledelnek. Többek között ennek köszönhetően alacsonyak, és vékonyak a vietnámiak. Ám egyes rizsföldek széleiben más is terem. A gazdák rendelkezhetnek magukról úgy is, hogy a túlvilágra költözésük esetén a saját földjükbe temessék el őket, így a sírkertek mellett a rizsföldeken is találkozhatunk pagodakriptákkal. Látványnak mindenesetre szépek.

Félóra időtartamra megismerkedhettünk az igazgyöngytenyésztés fortélyaival, az iránta komolyabban érdeklődők a végén betérhettek a cég üzletébe vásárolni. Mint fél füllel hallhattam, a legdrágább