9. Úgy is lesz — Bologna (2011)



Ha valamit a fejébe vesz egy nő, úgy is lesz. 50.születésnapján reggel Olaszországban szeretett volna felébredni, Kati. Bolognát szemelte ki. Első közös külföldi utazásunk nem várt meglepetéssel kezdődött. Miután a légikikötőt elhagyva buszra szálltunk, vártuk a nagyvárosi környezetet, de elmaradt. Kiderült, a település, ahol voltunk, 60 kilométerre fekszik Bolognától. A vasútállomáson megnéztük a menetrendet, majd jegyet akartunk váltani. A fehér botra hivatkozva kedvezményes menetjegyet kért Kati, mire a pénztáros, az állapotot igazoló okiratot kérte. Szemben álltam a kasszával. Hátamról egy mozdulattal lekaptam a hátizsákot, és keresgélés nélkül előkaptam a fényképes tagsági igazolványt. Mindezt figyelte a pénztáros, aki kijelentette, hogy én látok. Másként alakult a helyzet Bolognában, amikor a buszmegállótól a panzió felé tartottunk. A város szélében a kietlen út mellett fekete hölgyek árulták csecsebecséiket. Közöttük fiatalkorú is akadt. Nem teszteltem le egyiküket sem, de mint megtudtam Katitól, nem öltözködtek hivalkodóan. Megtették az ajánlatukat. Ilyen vérforraló előzmények után, másnap reggel 50. születésnapja alkalmából felköszöntöttem a boldog ünnepeltet. Mi más is lehetett volna a szülinap gasztronómiai végkicsengése, mint vendéglőben elfogyasztott bolognai spagetti, vörösborral nyakon öntve. Az igazság kedvéért hozzáteszem, otthon a „Lacikonyhában” ennél jóval ízletesebb bolognai szokott elém kerülni. Ha Olaszország, nem feledkezhettem meg a pizzáról. Szégyen vagy nem, de ötvenen túl jártam először csizmaországban. Beleharaptam a puha és vastag szeletbe, vártam a csodát, de mivel nem jött el, nyeltem egyet. A kulináris élvezetek hajhászása során nem maradt hátra más lehetőség, minthogy a fehér kesztyűben és sapkában dolgozó henteslegénytől kértem száz gramm mortadellát. Ez mindkettőnk számára ízletes csemegének bizonyult., Itt az árától nyeltem egyet.
A főtér leghíresebb épülete a 2 égbetörő torony. Mivel egymástól 10 méterre magasodnak, első pillanatban nehezen érthető az idegennek, vajon miért lett ez így? Azon kezdett el kivagyiságból versengeni két családfő, hogy a mai Piazza di Porta Ravegnanán melyikük fog magasabb tornyot építeni. Nem számított, se pénz, se posztó. Csak a dicsőség lebegett a szemük előtt. A 12. században a Garisenda család a 97,2 méter magas toronnyal maga alá gyűrte az Asinelli családot, akik 60 méterig jutottak. Vettük a bátorságot magunknak és a magasabb toronyban útnak indultunk. A belső fal mellett körkörösen felfelé törve, a 498. lépcsőfok után megérkeztünk a tetőre. Remek kilátása miatt régen stratégiai ponttá vált. A tornyok a későbbiekben börtönként is szolgáltak.
A szűken vett belvárosban, az árkádos épületek mellett egyszerű megjelenésű házak is előfordulnak. Esetükben gyakran csalóka lehet a kép, mert az ósdi ház belülről szupermodern is lehet. Persze tudjuk, az olaszok néha többet mutatnak magukról, mint amennyi pénzük van. Ezzel másként voltak azok a fejükön nagy fekete kalapot viselő romániai cigányok, akik napközben a járdán papírkartonon körbeülve iddogáltak. Feketék parányi bazárjába is belesétáltunk. A hétvégi kirakodóvásárban kedvemre való ritkaságra találtam. 1981-ben jártam Moszkvában, ahol az egyik üzletben Lenin mellszobrot láttam. Poénból megvettem volna a haveroknak, de sajnáltam érte a kért összeget. Helyette két Lenin plakett került a tarsolyba. Nos, itt Bolognában Lenin mellszoborra alkudtam. Lehet, hogy túl olcsón akartam, de nem adta a vásározó.
Nekem is volt egy kérésem Katihoz, miszerint szívesen elmennék a város stadionjába körbeszimatolni. A magyar futballon már régen túl voltam, de hajtott a kíváncsiság. A Seria A-ligában az FC Bologna nem tartozik a meghatározó jelentőségű csapatok közé. Először és utoljára 1984-ben jártam nyugati futballklub arénájában, a müncheni olimpiai stadionban, a Bayern München szentélyében. A bolognai arénába, a nyitva lévő autós kapubejárón át gyalogosan érkeztünk meg. Mivel senki nem állta utunkat vettünk egy nagy levegőt, és elindultunk a lelátóhoz felvezető lépcsőhöz. A felső szektor középső részében foglaltunk helyet. Futballhoz kapcsolódó élményeim kerülhettek szóba közöttünk. Eközben biztonsági járőr jelent meg a kerengőben, majd nem sokkal később, a főépületből két férfi lépett ki. Felénk néztek, majd visszamentek. Fél órát időzhettünk a 40 ezres stadionban.
 Ha a bolognai futball stadion nem is tartozik a világ legnagyobb befogadóképességű arénái közé, de a bolognai Szent Péter bazilika a világ legnagyobb tégla gótikus temploma. Abszolút értelembe véve a 15. a sorban. Az alapkőletétel 1390-ben történt és a 17. századig épült. Befejezetlennek tartják, melyre a főhomlokzat utal. Kitartó építésének fő célja, a római Szent Péter bazilika méreteinek túlszárnyalása. 2 orgonája közül az egyik a legrégebbi Olaszországban. Arab terroristák több alkalommal fel akarták robbantani, mondván, a bazilika egyik képe sértő Mohamedre. Monumentalitása mellett belső terének kialakítása sem szokványos. A hatalmas csarnok vasúti pályaudvar benyomását kelti. A szubjektív érzet megcsalhat, de. A bazilika belső terének kialakításának egyik fontos szempontja lehetett, hogy a hétvégi vásárba szekereikkel érkező vásározók, a piac után úgy érkezhessenek meg misére, hogy a szekér bakjáról ne kelljen leszállni. Ez a gyakorlati gondolkozás elnyerte tetszésemet, mert itt nem a hit gyakorlásához igazították az embert, hanem fordítva. Egyenesen zseniális. A szentély elejében a főoltár és az imapadok kötélzsinórral lekerítve. A látogatók kordonnal kijelölt szűk és rövid szakaszon tartózkodhattak bent, nézhettek szét. Szerencsére mise idején jártunk ott. A hangfalakból normál hangerővel tört elő a zsolozsma, de még így is elképedtem, a belső tér magával ragadó akusztikáján. Akit érdekel az ilyesmi, ne hagyja ki.
Bolognai egyetem. Előzménye, a Bolognában egymástól és a világi, városi, valamint az egyházi, püspöki hatóságoktól független jogi magániskolák voltak. Később egységbe szerveződtek, és ennek hatására 1088-ban megalapították a bolognai egyetemet. Európa első, ma is működő felsőfokú oktatási intézménye. Volt olyan időszaka, amikor a hallgatói létszám elérte a 100 ezer főt. Mindezen ismeretek birtokában felemelő érzés volt, az ódon falak között már csak sétálni is. Az egyetemi város utcái sajnos néptelenek voltak. Betértünk az egyik szárnyba, ahol szintén nem találkoztunk senkivel sem. Ennek ellenére, megérintett a hely szellemisége. Eszembe jutottak a magyar történelem 11. századi eseményei. Ez az objektív összehasonlítási alap minden náció esetében egyetemlegesen megállja a helyét. Kifelé indultunk a területről. Szélében a füvön ülve 20 fős nemzetközi hallgatói társaság dalokat énekelt. Nevetgéltek, ugratták egymást. Ez volt a múlt, ez a jelen és ennek kellene lennie a jövőnek is.