Vidám napot / tusoló...,

Ugye, milyen alapvető fontosságú ez manapság?!

Vegyük sorjába. Egy képregény emlékezetes története élénken megmaradt emlékezetemben: egy torzonborz csavargót fülön ragadtak, és mivel élete során nem fürdött meg egyetlen egyszer sem, ezért egy vízzel teli dézsába feje búbjáig belenyomták, és szappannal jól lecsutakolták. A fénylő testtel kikerülő csavargó a megpróbáltatás után nyomban szörnyethalt — Egy jenki Arthur király udvarában. De mit gondolhat minderről egy manapság kocsmárosnak beállni szándékozó hazánkfia?

Borsod megyét azért kedveljük a párommal, mert a táj érintetlensége magáért beszél. Ez az igazi varázsa a nem elkényelmesedett városi emberek számára. A helyiek pedig küszködnek a megélhetésért. Rengeteg apró, pár száz lakosú településből rajzolódik ki, a meglepően hosszúkás kelet-nyugat irányú megye területe.

Közel az aggteleki karszthoz található egy talán nyolcvan lakosú falucska: lakóinak jelentős része nyugdíjas korú. Ahogy ilyen helyen lenni szokott, délelőtt az élelmiszer bolt hívogatja a háziasszonyokat, délután pedig a kocsma várja tárt ajtóval a kiszáradt gigájú vagy egy kis beszélgetésre vágyó embereket: mindkettőt egy vállalkozó viszi

Ismerősünk egyik fia, aki a faluban lakik, ötven méterre az élelmiszer bolttól, az annak tőszomszédságában lévő, üresen álló helyiségben, kocsmárosként szeretett volna vállalkozónak pult mögé beállni: munkát, kenyeret — és nem közmunkát. . Szép sorjában intéződött is a hivatalos procedúra, mígnem elérkezett a mindenható ÁNTSZ. Hihető vagy nem, de a népegészségért felelős bunkósbotként üzemeltetett hivatal kitalálta, hogy csak abban az esetben adja meg a működési engedélyt a kocsmára, amennyiben tusolót létesítenek benne, hogy a munkaidő letelte után megfürödhessen a kocsmáros.

Én a képregényhez hasonlóan az életből vett példát is nagyon humorosnak tartom, csak hát, a második eset napjainkból való...