117. TUDOMÁNYOS
KUTATÓÚT — ok és okozat (2001.)
Évezredek óta sokan
gondolkodhattunk el rajta mi emberek, vajon mi minden lakozhat a kutya fejében?Ez a felvetés igaz lehet más általunk értelmesnek tartott
állat esetében is. A főútvonalon — amely észak-déli irányú — többször is
jártunk mindkét irányban, a vakvezetővel. A vele párhuzamos mellékutcában egy
esettől eltekintve, csak északi irányba. A kivétel oka fontos lehet. Nem látó
házaspárhoz tartottunk akkor. A lakás egyik sarkában a földre leterített rongyon
néhányhetes kutyakölyök kuporgott. Előző nap, az aluljáróban sózták rájuk.
Amikor a csöppséget észrevette a szuka, odasietett hozzá, néhányat nyüszített
és alaposan megszimatolta. Jól érzékelhetően felébredt benne az anyai ösztön.
Teltek a hetek.
Ismét útra keltünk a főútvonalon. Déli irányba tartottunk. Egyik keresztutca
után a másik. Megérkeztünk a következőhöz. Bár a jobbra kanyarodásra nem kapott
utasítást a vakvezető, de önhatalmúlag megtette: látszólag minden ok nélkül.
Kíváncsi lettem. Én már megfordultam ebben a mellékutcában, de ő még nem.
Megérkeztünk a főútvonallal párhuzamos keresztúthoz, melyre balra
rákanyarodott. Ment, ment, mendegélt, és egyszer csak megállt: balra nézett, be
egy kapualjba. Csak ekkor ismertem fel, hogy ezúttal tulajdonképpen egy
tudományos kutatóúton vagyok. Hogy-hogy nem, de a vakvezető fejében összeállt
egy pontos térkép addigra, hogy a főútvonalról hol kell betérnie egy általa nem
ismert utcába ahhoz, hogy két kanyar után, az ominózus ház kapuja elé
megérkezhessen. Oda, ahol néhány hete rátalált a párhetes kutyakölyökre.