Vidám napot / tudományos kutatóút...,

Sosem hittem volna magamról.

Évezredek óta sokan gondolkodhattunk el rajta, vajon mi minden lakozhat egy kutya fejében?Ez a felvetés igaz lehet más általunk értelmesnek tartott állat esetében is. A német juhász vakvezetőről, Kicsiről lesz szó az elkövetkezőkben.

A szintér egy főútvonal és a vele párhuzamos első mellékutca. A főútvonalon — amely észak-déli irányú — többször is jártunk mindkét irányban. A vele párhuzamos mellékutcában pedig egy esettől eltekintve, csak észak felé. A kivétel oka fontos lehet. Egy nem látó házaspárhoz tartottunk ekkor. A lakás egyik sarkában egy földre leterített rongyon egy néhány hetes kutyakölyök kuporgott. Az előző nap az egyik aluljáróban sózták rájuk. Amikor a szuka felfedezte a csöppséget, odasietett hozzá, néhányat nyüszített és alaposan megszimatolta. Jól érzékelhetően felébredt benne az anyai ösztön.

Teltek a hetek. Ismét útra keltünk a főútvonalon. Déli irányba tartottunk rajta. Egyik keresztutca után a másik. Megérkeztünk a következőhöz. Bár a jobbra kanyarodásra nem kapott utasítást a vakvezető, de önhatalmúlag megtette: minden tudatosság nélkül kíváncsi lettem a fejleményekre. Bár én már jártam ebben a keresztutcában, de a német juhász még nem. Megérkeztünk a főútvonallal párhuzamos mellékutcához, ahol a sarkon balra tért a kutya. Ment, ment, mendegélt, és egyszer csak megállt: balra nézett, be egy kapualjba. Csak ekkor ismertem fel, hogy ezúttal tulajdonképpen egy tudományos kutatóúton vagyok. Hogy-hogy nem, de a vakvezető fejében összeállt egy pontos térkép addigra, hogy a főútvonalról hol kell betérnie egy általa nem ismert utcába ahhoz, hogy két kanyar után, az ominózus ház kapuja elé megérkezhessen. Oda, ahol néhány hete rátalált a pár hetes kutyakölyökre.

 

Keresd:

www.remlac.hu

/ Kalóriamentes csemege / ...

 

Minden jót: Lackics