168. TRÜKK – kiskapu (1998)

Kilenc hónap múltán morális okokból eltávolodtam a Vakvezető Kutyával Közlekedők szakosztályától. Más területen kerestem az aktivitás lehetőségét, és aki keres, talál is. Minden év augusztus utolsó vasárnapján a közeli Dagály utcában utcabált rendeznek. Bekopogtattam az Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Ház vezetőjéhez, akinek előadtam jövetelem okát: nem látó tagokból álló zenekar, nem látó sakkozók és keverékkutya szépségverseny – amelybe persze belecsempésztem a vakvezető szépségverseny programot is. Támogatásra találtam és a vezető hozzáfűzte, ha bármiben a segítségemre lehet, nyugodtan szóljak. Ajánlkozását megköszönve biztosítottam, magam is elbánok a szervezéssel.

Ettől kezdve, akár országos szinten is, megvalósult a keverékkutya szépségverseny. Számomra ez nem melldöngető tett, hanem egy a sok közül. Tucatnyi keveréket neveztek be a gazdák – a végén nagy dirrel-durral felhangzott a győztes blöki neve. Apróság, de a négylábú gazdájának arca biztosan ragyogott az örömtől. Másodiknak került sor a vakvezető szépségversenyre, melyre talán hat hámba fogott kutya lett benevezve. A pálmát egy fekete színű, hatalmas termetű labrador vihette el – az ő gazdája is mosolygott. Pár évig toltam ezeket a programokat, de az élet mindig továbblépésre késztetett.

Hogy hány évig szerepelhetett a kerületi utcabál programjában a keverékkutya szépségverseny, nem tudom, de a későbbiekben a rádióból értesülhettem róla, hogy valamelyik belvárosi kerület utcabálján is megrendezték.