168. Trükk — kiskapu
(1998.)
Kilenc hónap múltán,
morális okokból eltávolodtam a Vakvezető Kutyával Közlekedők szakosztályától.
Más területen kerestem az aktivitás lehetőségét, és aki keres, talál is. Minden
év augusztus utolsó vasárnapján a közeli Dagály utcában utcabált rendeznek.
Bekopogtattam az Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Ház vezetőjéhez, akinek
előadtam jövetelem okát: nem látó tagokból álló zenekar, nem látó sakkozók és
keverékkutya szépségverseny — melybe persze belecsempésztem a vakvezető szépségverseny
programot is. Támogatásra találtam és a vezető hozzáfűzte, ha bármiben a
segítségemre lehet, nyugodtan szóljak. Ajánlkozását megköszönve biztosítottam,
magam is elbánok a szervezéssel.
Ettől kezdve, akár
országos szinten is, megvalósult a keverékkutya szépségverseny. Számomra ez nem
melldöngető tett, hanem egy a sok közül. Tucatnyi keveréket neveztek be a
gazdák — a végén nagy dirrel-durral felhangzott a győztes blöki neve. Apróság,
de a négylábú gazdájának arca biztosan ragyogott az örömtől. Másodiknak került
sor a vakvezető szépségversenyre, melyre talán hat hámba fogott kutya lett
benevezve. A pálmát egy fekete színű, hatalmas termetű labrador vihettte el —
az ő gazdája is mosolygott. Pár évig toltam ezeket a programokat, de az élet
mindig továbblépésre késztetett. Hogy hány évig szerepelhetett a kerületi
utcabál programjában a keverékkutya szépségverseny, nem tudom, de a
későbbiekben a rádióból értesülhettem róla, hogy valamelyik belvárosi kerület
utcabálján is megrendezték.