Totál Cordoba — vallások szent békéje

Córdoba történelmi része három területi egységre bontható: az I. században megépített tizenhat lyukú római híd (Puento Romano); a 750 után emelt mór korszak impozáns épületei; valamint a köréje fonódó, hatalmas kiterjedésű, ma is élő zsidónegyed. A város folyója a széles ártérben ezúttal vékonyan csörgedező Guadalquivir. Partja az érintetlen természetet adja vissza. A tengeri kikötővel felvértezett Sevilla felé tart, ahol kiszélesedik, és beletorkollik a 85 kilométer hosszú XIII. Alfonz csatornába, amely összeköttetést biztosít az Atlanti-óceánnal a tengerjáró hajók számára. Bár az Ibériai-félsziget első hódítói nem a rómaiak voltak, de az ő nevükhöz fűződik a kőhíd megépítése, amely az őket követő vizigótok (germán népcsoport) alatt leromlott, ám azóta mindig volt, aki megújítsa. Ma széles gyalogoshídként hasznosul. Elejében és végében utcazenészek kalapoztak.

Lépésről lépésre megismerkedünk a város nevezetességeivel. Calahorra-torony. Ez a mór erődítmény az Almohad-kalifát idején a XIII. század elején épült, és a római híd déli bejáratát őrzi. A XIV. században a Castile II. Henrik uralkodása alatt megerősítették, és ma is pontosan ugyanúgy néz ki. Később börtönként szolgálta az emberiséget, majd lányiskolává nőtte ki magát. Jelenleg Helytörténeti múzeum. Aki nem tér be ide, megrövidíti magát. A kiállítótermek itt is mélyen alulvilágítottak. Ezen alig segít a villanykapcsolóval aktivizálható rásegítő világítás. Ez van. Belépéskor fali perzsaszőnyeg fogadja a látogatót. Ettől kezdve következnek a lépcsők és a kiállítóterek. Rengeteg makett mesél a múltról. Így például: a város központi magjáról az épületek által; kiterjedt mezőgazdasági terület tanyákkal, állatokkal, munkavégző földművesekkel, a háttérben a védelmet nyújtó vár; a jog tántoríthatatlan uralma, melyen az álló vádlott mögött a karját egymásba fonó bíró cövekel, szűkebb környezetükben őket körbeülő ítélkezők, távolabb népes plénum. A zeneteremben régi húros hangszerek. A plafonon lévő hangszórókból kiszüremlő dallamok csak félig játszódnak le. A töredékes zenét a légkondicionáló folyamatos susogó zaja vegyíti, megteremtve a kortárs spanyol zenét. A kor technikáját bemutató tárlat a csillagászaton alapuló tengeri navigációról, és a korabeli térképekről mesél. Az Indiába induló, de Amerikába érkező Kolumbuszt ezek a térképek sarkallták felfedező útjára. A vízimalom makett azért vált szívmelengetővé számunkra, mert a zsidónegyed mellett szállásunk felé tartva felfedeztük a járda szintjénél jóval lejjebb lévő gödröt, amelyben ősi vízimalomkerék maradványa van. Még egy vizes makett korrajz. A római híddal párhuzamosan négy ház. Kettő az ártérben, kettő a két parton. Mára már csak a déli part épülete lelhető fel, az is teljesen romosan. Mielőtt továbbmennénk újabb látnivalóért, még egyszer, aki erre jár, feltétlenül térjen be ide. A kétezer éves római híd felé indulunk. Az innenső és a túloldalon is ismerősként üdvözölhetjük az utcazenészeket. A túloldalon előttünk névtelenségben maradó diadalív alatt áthaladva jutunk el a fő látványossághoz, a maga teljességében értendő Mezquitához. A kaputól balra tör az ég felé a San Rafael-oszlop. Tetején a szent kőbe vésett alakja látható.

Patio de los Naranjos. A világszinten is páratlan építészeti együttes főbejárata a tágas udvar, ahol az ima előtt, az előírásnak megfelelően, szertartásosan bemosakodnak a muzulmán hívek. A mórok óta megőrződött a terület képe: szökőkutak; árkádok alatt lógó, régi írásjeleket tartalmazó fatáblák; narancsfák. Mindezek megújult állapotukban láthatók. Nem véletlenül időztem el hosszasabban a kőmedencénél – róla majd később. Most is csobogott a víz, de a forróság beálltával talán még intenzívebben. Közelben a harangtorony, ahova időre szóló belépőt lehet váltani. Legnagyobb megdöbbenésünkre, nekem, mint nem látónak, nem adtak jegyet, tehát nem mehettem fel a léleküdvözítő harangokhoz. Azt hittem, hogy a toronyba felvezető lépcső veszélyessége miatt, de mint utóbb elmondta Kati, normál állapotúak voltak. Odafent az eredeti kőpárkányt dróthálóval kerítették le a látogatók elől. Közvetlenül a harangok alól lehetett megfigyelni a várost. Közben azért imádkozhatott a turista, nehogy a feje fölött megkonduljanak az üdvözítőharangok.

La Mezquita. A világ ma ismert legrégebbi építészeti emléke a Törökország keleti részében feltárt tizenkétezer éves Göbekli Tepe (Pocakos-hegy) leletei. Az egyiptomi piramisok 4500 évesek. A Mezquita valamennyivel több mint ezer. Építészeti csitrinek tekinthető, de egyedi mecset. Spanyolország egyik kulturális különlegessége. Az X. században a tudomány és a kultúra tekintetében Európa és a világ fővárosa Emír Abd-ar-Rahman uralkodása alatt. A 250 év alatt megépült mecset kívülről szemlélve monumentális, lenyűgöző, erőt sugárzó, tiszteletet parancsoló. Vastag falaiba veretes fémkapuk ágyazódnak. A mecset bejáratai voltak, szám szerint ötvenkettő. Leléptem az épület kiterjedését. Hozzávetőlegesen 150 × 110 méter. Egymás mellett állva, egy emberre egy négyzetméterrel számolva, 16 500 fő férne el benne. Imára öt-hat ezer hívő számára alkalmas. Aki nagy felbontású fotóról ismerheti meg a mecset belső terét, az nem is gondolja, milyen jól jár vele. Miért? Belül 850 márványoszlop osztja a teret. Keresztben az oszlopok egymástól való távolsága 270 centiméter, hosszában a duplája. Egy-egy oszlop kétszer két áthidaló vörös és fehér sávos boltívet támaszt alá, amelyek felépítményeikkel lezárják a fény útját. Emiatt idővel néhol teret nyitottak a napvilágnak.

Aki odabent nézelődik, nem árt jó erősen szemet meresztenie. Szerencsére van mit látni. Talán ez tartotta a reményt Katiban is, mert a számára eléje táruló sötétségtől majdnem kifordult a bejáraton. A belső oszlopok anyaga három méterig márvány, utána faragott kő. Ezek és a rajtuk lévő boltívekkel együtt alacsonyabb, mint az épület oldalsó fala, amely 12-16 méter között lehet. A belső oldalfalakon mennyezetig érő, korának világát bemutató festmények. A mennyezet 270 × 540 centiméteres lapjai változatos képet mutatnak. Néhol festett kazettás, máshol festett vagy nyers fa, faragott kő. Az oldalfal mentén található a kincstár. Tele aranyozott vagy arany kegytárggyal, amelyre rá sem néztünk. Az ásatások kincsei mellett is tovahaladtunk. A mecset egyik sarka bánja csak igazán, meg kilencvenhat oszlop, hogy a mórokat elűző spanyol király nem volt tisztában vele, hova is engedélyez egy katolikus templomot megépíteni. Amikor ellátogatott Córdobába, és meglátta a mecset oszloperdejét, benne a belőle két oldalfallal leválasztott katolikus templomot, szánta-bánta tettét, de már késő volt. Oldalfalai egészen a tető aljáig futnak fel. Elülső része szabadon maradt: fémrácsozat zárja el a látogatók elől. Érdemes tudni, ez a szentély is 250 év alatt készült el, több részletben. Hétvégéken fél 9 órakor kinyitják a misére, ilyenkor látogatható. Mit lehet tudni a mór városról? Teljesen lenyűgözött a córdobai kalifátus szerteágazó fejlettsége. A Kalifátus (929–1031) a mór uralom legfényesebb időszaka. Minden európai néptől az intellektuális, tudásalapú társadalma különböztette meg. A legfőbb direktíva az oktatás, a tudomány fejlesztése, és annak vívmányainak gyakorlatba való átültetése volt. Számos egyetem (Córdoba, Sevilla, Valencia, Malaga, Granada), valamint iskolák, könyvtárak épülnek. A kalifák mindennemű akadémiai munkát támogattak, így például a pre-iszlámi kultúrák – föníciai, görög – műveit, filozófiáit összegyűjtik és lefordítják. A kartográfiát és a tengerészeti iránytű használatát is tőlük veszik át az európaiak. A krónikák szerint Kolumbusz hosszú órákat töltött az arab Idrisi világtérképe tanulmányozásával, míg kidolgozta elméletét, az új, keletre vezető útról. Ők közvetítik felénk az arab számrendszert, és hozzák el a nulla használatát Indiából. A puskaport, és ami még annál is fontosabb, a papírgyártás tudományát pedig Kínából. Ez az alapja az ismeretek gyors és olcsó terjesztésének, a kollektív tudás megteremtésének. Míg ekkor a keresztény Európa 99 százaléka írástudatlan, itt minden szociális osztályban elterjedt, univerzális a betű ismerete. Felvilágosultságuk odáig terjedt, hogy a córdobai egyetemet már nők is látogathatták, később udvari jegyzők lehettek. A város lakossága csúcspontján elérte a nyolcszázezer főt. Kövezett, járdákkal ellátott utcáit ötvenezer lámpás világította meg. Hétszáz mecset, hetven nyilvános könyvtár, tizenhét főiskola, ötven közkórház, kilencszáz fürdő, több mint kétszázezer ház, és hatvanezer palota épült. A köztereken víznyomó kutak, szennyvízelvezető csatornarendszer. A gazdagabb házaknál vezetékes víz és vízöblítéses mellékhelyiség. A személyes higiénének maximális fontosságot tulajdonítottak. Még a legkisebb faluban is volt közfürdő. III. Abd ar-Rahman pénzverdét működtetett. A helyi fizetőeszköz a córdobai arany volt. Az állami pénzeszközök egyharmadát a közkórházak és más egészségügyi intézmények finanszírozására fordította. Mindezek több mint tiszteletet parancsolóak.

Alcázar de los Reyes Cristianos, Királyok palotája. A vizigótok erődjét az arab Omajjád kalifátus palotává fejlesztette (kertek, udvarok, fürdők, a kontinens legnagyobb könyvtára). Az utóbbit három évszázadon át az állami szintre emelt inkvizíció székhelyévé tette a spanyol politika. A szintkülönbséggel megalkotott kertek összesen tíz futballpálya nagyságú. Ősz végén csak fantáziálni lehetett azon a flórapompán, melyet tavasszal, nyáron és kora ősszel produkál számtalan szökőkúttal. A virágok változatos színvilága és illatorgiája által mesebeli idill képe idéződik meg az ősszel erre járó turista fejében. Régen a nagy Albolafia vízikerék segítségével öntözték, amely a Guadalquivir folyó vizét emelte át a palota szerteágazó csatornarendszerébe. Hogy ennek maradványa látható-e a zsidónegyed oldalában a járdaszélében, valószínűleg igen. A Királyi palota első utunkba eső folyosóján hatalmas, mesterien megmunkált faragott faláda. Nagyon újszerűnek tűnt. Kérdésként felvetődött bennem a kora. Az egyik teremben négyzetcentiméter nagyságú kövekből kirakott, két angyalt ábrázoló mozaik készteti időzésre a belépőt.

Mielőtt a zsidónegyed felé vennénk az irányt, essen néhány szó a példaértékű Információs központról. Hatalmas belső tér padokkal bőven ellátva, kulturált mosdók mozgássérültek számára is. Automatából különféle belépőjegy vásárolható. A turistatérkép szabadon elvehető. A komplett zsidónegyedet részletesen bemutató videó. A várost az ezredik évben ábrázoló hatalmas térkép.

A zsidónegyed a római kor, a vizigót, a mór és a spanyol történelmi emlékeit is magában foglalja. Több négyzetkilométer kiterjedésű. Bazaltköves utcái, apró és nagyobb árkádos terei, fehérre meszelt egyemeletes házai, valamint gyakran kibogozhatatlan utcaszerkezete igazi élmény. Minden erőfeszítés nélkül visszagondolhatjuk magunkat a XX. század elejére, netán régebbre. Tavasztól színpompás virágözön a házfalakon, udvarokban. A vele párosuló illatorgia lábat földbegyökereztető lehet. A negyed egyik nevezetes utcája a Calleja de las Flores. A történelmi időkben a főutcát jelentette. Mai jelene a környék legkeskenyebb, 160 centiméter széles utcácskája, és pár méterével a legrövidebb. Végében az apró terecske zsákutcává varrja, kisebb csobogóval feldobva. Turistatérkép segítségével találtunk rá az Arab házra. Benne kevésbé érdekes Afrika témájú fotókiállítás. Esetünkben egy fejkendőt viselő arab futballistanő képe vitte el a pálmát. Az épület mennyezete festett, fakazettás. Három belső zárt és kövezett udvara elgondolkodtatott: milyen lehet egy ilyen épületben élni?

A Városházával szemben a lépcsősoron lejutva, nem felújított, de nem is romos régi templomhoz érkeztünk. Falához érintőlegesen hozzáépítettek egy többemeletes lakóházat. Máshol is megfigyeltük, hogy a mediterránon nagyobb egyházi épületet más jellegű ingatlan szorosan körbevesz. Girbegurba utcákon át megérkeztünk a Régi térhez. A kétemeletes lakóházak szinte mindegyike árkádos. Alája a vendéglősök költöztek be. A közrefogott tér telibe lekövezett, növénytelen felület. Szélében két nyugdíjas férficsapat dominózott. Az egyik szegletben hajléktalan tanya bűzös szennye. A zsidónegyed eme része erősen múltidéző.

Véletlenül találtunk rá az Archeológiai múzeumra. Nem várt meglepetésként ért minket a pénztárnál, hogy odabent tilos fényképezni. Kerüljünk beljebb. Időszámítás előtt ötezredik évtől kezdődően, a pár ezer éven át követő világról a leletek rajzai függtek a falon: cserepeken írásjelek, minták vonalai. Említettem már, hogy hány nép uralta egymást váltva az ibériai tájat, nos, mindegyikőjüktől számtalan emlék került napvilágra. Tetszetős római kori szobrok, díszes edények. Erősen megragadt bennem a X. századból fellelt olló. A kiállítás végén valódi romok felett pallókon haladva lehetett visszajutni a pénztárhoz.

Córdoba Patios. Május a virágok ünnepe. A második héten a különböző udvarok között versengés folyik, hogy melyikük a legszebb. Ilyenkor kitárulnak az addig kulcsra zárt kapuk, szabad a bejárás. A jázmin és a narancsvirág illata teljesen betölti a teret. Ekkor ötvennél több virágba boruló udvar látogatható. A város számos konyhája és vallási épületei is részeseivé válnak a népünnepélynek. Flamenco gitártól hangos az éjszaka. Felkerestük a város legnevezetesebb ilyen épületegyüttesét. Az udvarház komplexum tizenkét udvarával csábítja belépésre az arra járót. A kerteket körbevevő házakban régi korok tárgyi emlékeit állították ki. Mindössze egy helyen csapta meg orromat virágillat. Az árkádos kerteket néhol négy méter magas kőfal övezi, amely a medencékkel és dús virágokkal teli udvart árnyékával hűvösebbé teszi a forró nyári napokon. Az árkádos kialakítást a mór építészek hozták magukkal Észak-Afrikából. Az utolsó udvarok egyikében vállig érő tujaerdő, alig emberszélességű közlekedő utakkal. Az üresen álló kőkunyhók is fontos kellékei lehettek a forró nyaraknak.

Spanyolországban három zsinagóga maradt fenn. Egyik éppen Córdobában. Népes turistacsoporttól volt hangos. Egy helyiség látogatható. Falán csipkeszerű márványfaragás. Rövid múltidézés: a félszigeten a mórokat megelőzve már korábban is fel-fellobbantak antiszemita megmozdulások, üldöztetések. Jobbára a gazdasági nehézségek miatt lázongó indulatok levezetésére, hiszen a dolgos zsidó enklávékban mindig volt irigyelni való vagyon. Ezek a korai társadalmak különböző rendeletekkel folyamatosan csökkentettek valamit a zsidóság jogain, vagy kitelepítés terhe mellett kényszerítették hitük megtagadására. A mórok alatt földtulajdont szerezhettek, amelyet a berberekkel műveltettek meg. Vámszedési és kezelési feladatokat kaptak a selyem, valamint a luxuscikkek kereskedelme terén. Kezük alatt felvirágzott a selyemipar, a finomfémmegmunkálás, igényes bőrfeldolgozás vette kezdetét – a kalifátussal együtt ők is felvirágoztak. A Reconquista lezárásaként a Keresztény Királyok első rendeletükkel, az Alhambra-ediktummal, 1492. március 31-én megkezdik a zsidók kiűzetését. Az arabok vallási türelmével szemben itt működésbe lép az inkvizíció – a vallások szent békéje felfogás előrébb vivőbbnek bizonyult.