Tökély — monopoli Monopoliban

Alberobello. Elsőre nekünk is a település dallamos neve tűnt fel, mégis más miatt érdemes ide egy órát buszozni. A világon egyedül itt, Pulia tartományra igaz a trulló. Néhány utca a lelőhely. Belőle pár tucat a rendelkezésre álló készlet. A kőházak fehér oldalfalai két méternél nem magasabbak. Ezeken nyugszik az oly jellegzetes fekete, süvegszerű tetőzet. Kötőanyag nélkül áll össze. Az egyiket leléptem. Alapterülete 25 négyzetméter. A szemöldökfa magassága 160 centiméter. Többségükhöz nem terveztek ablakot. Ez alól a sarki épületek kivételek. Több trullóban életvitelszerűen laknak. Enyhén emelkedő virágos utcák kis terekkel a környezet. Néhányuk romos állapotú. Sok a kiadó egzotikum. Új építésű lakóházak udvarában is fellelhetők, látványnak, raktárnak, netán bérleménynek. Sétálva bámészkodtunk. Egyikben vegyeskereskedés. Megszólított minket a tulajdonos. Gondoltuk, a ház belső látványvilágáért engedünk a csábításnak. Ennek eredménye lett, hogy amint kézzel követtem a felfelé ívelő kúptetőzet vonalát, érzékeltem, hogy a réseken át befúj a szél. Felvetődött bennem: mi van akkor, ha ömlik az eső, vagy fagyos időjárás dúl odakint? Kijőve az utcára, a közeli trulló oldalfalán cserepes virágözön. A piros levelű szukkulens szépsége nem engedte továbbmenni a feleségemet. Hosszas hezitálást követően becsengetett a házba, ahonnét percekkel később, magát pokrócba csavart, mosolygós hatvanas hölgy került elő. Készségesen meghallgatta a kérést. Két gyökereztetésre érdemes levéllel mehettünk tovább, de csak miután elárultuk a nemzetiségünket: azóta is erős honvágy gyötri a növényeket. Másról is gondoskodott a természet. Viharos erejű szél űzte a fellegeket. Reménytelennek tűnt az ismétlődően felmorajló szél szélárnyékból való rögzítése. Közben ötletszerűen bolyongtunk a városban. Utunkba került isten egyik jelentősebb háza. Bementünk szétnézni. A széles templomhajó két egymással ellentétes oldalában lévő nyitott ablakok kereszthuzatot eredményeztek. A zárt térben ismétlődően felbőgő légáramlás maga volt a tökély. Áhítattal hallgattam. Ekkor már több mint tizenöt éve jártam kezemben mikrofonnal a külvilágot. Ilyen szélfütyüléshez első ízben itt volt szerencsém. Nehezen indultam a kijárat felé. A buszállomással kombinált vasútállomáson ácsorogtunk. Buszjegyet váltottunk volna Bariba. Hűlt helyét találtuk a pénztárnak. Jegyárusító automata váltotta. Meggyűlt vele a bajunk. Két civilbe öltözött fiatalember sietett segítségünkre. Mint később kiderült, hivatalos személyek voltak, mert a buszra felszálló utasok menetjegyét ők ellenőrizték. Begördült a járat. Egy külföldi hölgy a telefonján lévő jegyét mutatta hosszasan, de nem engedték fel a járatra. Aznap talán volt még egy viszonylat Bariba. A kisebb vasútállomásokra is igaz, hogy csak automatából lehet menetjegyhez jutni, melyet az utazás megkezdése előtt egy másik eszközzel érvényesíttetni kell. Ha valaki magánvasúttal utazik, akkor leszállás után a peron elhagyása csak a menetjegy automatával történő ellenőriztetése után válik lehetségessé. Egy ilyen készülék nem akart kiengedni minket Bariban. Az utasokat távolról figyelő ellenőr végül a mindenes kulccsal kinyitotta az áteresztő kaput.