Vidám napot /Több, mint bűn...,

Hányinger a javából!

Ne ijedjenek meg a „rókázástól” undorodók, mert nem erről a felfordulásról lesz szó az alábbiakban, hanem még annál is gyomorforgatóbb esetről. Helye egy vidéki nagyváros és a királyi rádió: de ne feledkezzünk meg a rendőrség szerepéről sem. Előzetesen annyit tennék hozzá, hogy: még a legnagyobb gazembereket is csak monogramjuk alapján szokták néven nevezni, gyakran az „úri ember” egyáltalán nem ide illő toldalékkal. A Kossuth rádió híradását hallgattam éppen. Ebből megtudhattam, hogy egy nő orális szeretkezés közben attól megfulladt: az odáig elvezető esemény során a férfi állítólag mit sem sejtett meg mindebből. Ezt a híradást nem tartottam közlésre méltónak. A továbbiakban az elhunytat teljes névvel néven nevezték életkorával kiegészítve, mi több, közölték, hogy: a nő tizennyolc éves fia fedezte fel a halálesetet. Ország-világ hallhatta a város nevét, az elhunyt nevét és a fiút is könnyen beazonosíthatta mindenki a környéken: iskolás korú. Szegény srácnak éppen elég lehetett a duplán tragikus eset lelki terhének elviselhetetlensége és feldolgozhatatlansága, ráadásul, az ő védelemre szoruló inkognitóját is felrúgta, a politika által kézi vezérelt szócső.

Szégyen és gyalázat! Hol van itt a felebaráti szeretet?A tisztességre már nem is merek célozni hiábavalósága okán...