To atya — múló pillanat

Erősen délutánba fordult a nap, mire eljutottunk a kínai negyedbe. Irodás út lévén, egy sebtiben megszerezhető benyomásra telik az időből. Különleges atmoszférájával és pezsgő életével magába szippantja az európai embert. Központi tengelye a Yaowarat út, amelyet a világ egyik leghosszabb kínai utcájaként tartanak számon. A kis üzletek árukínálata elképesztően változatos. Ahogy ráutalásként szokták mondani: itt még az is kapható, ami nincs. Aki idegenkedik a zsúfoltságtól, akinek érzékeny a szaglóhámja, és ismerete lenne más efféle hiányosságáról, messzire kerülje el. A magam részéről szívesen elmerültem volna ebbe a magával ragadó örvénylő tengerben. Kapható volt itt az a gyümölcs is, amelyet tilos repülőre felvinni vagy szállodába bevinni. Felbontása után idővel olyan erős gázszaghoz hasonló bűzt áraszt, hogy itthon gázömlésre hivatkozva riasztanák a katasztrófavédelmet vagy a gázműveket. Mikor meglátta Kati, odahívott magához. A termésre rányomta a kezemet, hogy érzékelhessem. Ezzel nem is lett volna különösebb bajom, csakhogy felületéről olyan hegyes tüskék meredtek az ég felé, mint amilyen a sünt védi támadójával szemben. Mindezeken túl, a bábeli hangzavar, és az utolérhetetlen hangulata az, amiért erre járva ne hagyja ki senki se.

A terület gazdag történelmi és kulturális örökség birtokosa, amelyet a különböző templomok, valamint szentélyek tesznek még sokszínűbbé. Erre jó példa a prostituáltak temploma.

Nang Klao király uralkodása alatt egy Faeng nevű gazdag idős asszony – akit a nyilvánosság csak Madam Faengnek hívott – hithű buddhista volt, annak ellenére, hogy a Yaowarat úton található "Madam Faeng Állomása" nevű bordélyház tulajdonosa volt. Az üzletház prostituáltjaitól gyűjtött pénzt a templom 1833-as felépítéséhez. A vallási hely megnyitásának megünneplésére Madam Faeng meghívta To atyát, egy szerzetest, hogy tartson prédikációt, abban a reményben, hogy a szerzetes dicsérni fogja a hozzájárulását. To atya beszédében megjegyezte, hogy a saját erények bemutatásáért szerzett érdemek, bármilyen nagyok is legyenek, alacsonyrendű jóságot eredményeznek. A szerzetes azt mondta, hogy a prostitúcióból származó, a templom építésére fordított pénzt „bűnös pénznek” tekintik, és, hogy egy fontnyi hozzájárulásért Madam Faeng csak egy shilling érdemet nyer. Megalapítása óta nyitva áll és vallási tevékenységek helyszíne.

Eredetileg nem volt hivatalos neve a templomnak. Amikor Chulalongkorn király trónra lépett, Madam Faeng leszármazottjai felújították a templomot, és hivatalos nevet kértek a királytól, aki „a prostituáltak adományainak eredményeként épült templom” nevet adta. A templom számos, az alapítása óta fennmaradt tárgyat őriz, beleértve a fő Buddha-szobrot, a központi csarnokot , a képcsarnokokat , egy kis pagodát , a kerengőt, a szabadkőműves harangtornyot és az ősi iratszekrényt. Az épület előtt To atya modellje, a falon belül pedig Madam Faeng félalakja látható , aranylevelekkel borítva. A templom egy "Wat Khanikaphon Iskola" nevű általános iskolát működtet a Bangkoki Városi Közigazgatás égisze alatt — azt hiszem, mindezekhez nincs mit hozzátenni.

Utazásunk utolsó állomása felé tartunk, az éjszakai piacra. Az utcák jelentős része sötétbe burkolózva. Közvilágítást az üzletekből kiszüremlő fények, és a járművek fénycsóvái biztosítanak. Az éjszakai piac persze nem gyertyákkal vagy mécsesekkel kivilágított. A bámészkodók túlnyomó többsége fehér bőrű. Ez egy vegyes kínálatú, közepes méretű piac. Az áruk pénzbeli csereértékét több helyen is feltüntették. Az ételek és italok árai megegyeznek a vendéglői árfekvéssel. A leghosszabb kétórás Thai masszás 60 dollár, a félórás negyedannyiba kerül: bőven volt rá érdeklődő. Amire viszont alig, az a táncprodukcióval felturbózott diszkó-vendéglő. Két ilyen szórakozóhely közül lehetett választani: egyikükben piros, a másikban fekete bikinis lányok dolgoztak. Pontosabban dolgoztak volna, de nem mutatkozott érdeklődés tehetségük iránt. Emiatt a bejárat előtt bikiniben üldögélve cigiztek, kutattak a táskájukban vagy éppen elmélyülten nyomkodták a telefonjaikat.

Mint ahogyan a dzsungelbe veszett templom példája, a bangkoki piacon a bikinis lányok esete, és mint az Indokína legjavát elénk táró utazás, nem volt más, mint múló pillanat.