Tillám, az élet...

Tillám, az élet oly rövid,

Oly iramosan tovaröppen,

Elmúlnak gyorsan a napok

Bánatban éppúgy, mint örömben.

Halálcézárnak úgyis mindegy:

Boldogan, avagy fájva éltünk,

Egy dérvirágos reggelen majd

Fáradt lovával eljön értünk.

Beültet majd a hintajába,

Megindul a halálfogat,

S mi itt felejtünk úgyis mindent

Csókot, csudákat, álmokat.

Majd dideregve, összebújva

Repülünk égi tájakon,

Halálcézár, vidám vezérünk

Fütyörész, nótáz a bakon.

Repül velünk a csodahintó

S ha kinézünk az ablakon,

Alattunk messze, bíborszín tó:

Sok elszalasztott alkalom.

Döbbent szemmel egymásra nézünk

És összekoccan a fogunk

S a gyászhintó mélyébe bukva,

Vacogó foggal zokogunk.

Tillám, az élet oly rövid,

Elszáll, miként a fellegek,

S az elszalasztott csókokat

Visszacsókolni nem lehet.

Ma még tudunk, forró az ajkunk;

Csókoljunk hát, amíg lehet!

Halálkirály nem fog ki rajtunk:

Fenékig föl a serleget!