35. Terrorelhárító

Suszter Ferenc (rendőr százados, kiképzési szakcsoportvezető-helyettes, a járőrkutyák, a speciális elfogó kutyák, valamint az őrkutyák és az általános rendőrkutyák terület felelőse)

A terrorelhárító kutyákat a magyar rendőrségnél speciális elfogó kutyának nevezik. Ebben a megnevezésben benne van az is, hogy olyan esetekre képezzük ki őket, amely a járőrkutyák szintjét már meghaladja, illetőleg olyan helyzetekre, ahol a kutyának egy bevetési csoporttal együtt kell a feladatot végrehajtani. A kutyák fő feladatkörébe tartozik az épületben elrejtőzött fegyveres személyek illetve bűnelkövetők felkutatása, a menekülési útvonalak biztosítása, valamint elfogás speciális körülmények között, például: helikopterről történő leeresztés után. Sötét helyeken, így pincében és bányajáratban is bevethetőek, épület tetejéről kötélen aláereszthetők.

Nagyon fontos, hogy a kutya alkalmasságát igen alaposan meg kell vizsgálni. Elmondható, hogy minden alkalmasnak látszó járőrkutyából valójában csak minden huszadik-harmincadik alkalmas erre a feladatkörre. A kutyának tökéletes idegrendszerűnek kell lennie, emellett legyen bátor, magabiztos, és átlagon felüli őrző-védő képességekkel kell rendelkeznie. Emellett még az is fontos, hogy a kutya a vezetőjével jó kontaktusban legyen. A kutyák képzése az iskolán öthónapos tanfolyam keretében zajlik. A tanfolyam első időszaka megegyezik a járőrkutya tanfolyam metodikájával. Megtanítjuk nekik az alapvető fegyelmező-, ügyességi és őrző-védő gyakorlatokat, a kutyák megtanulnak szájkosárban harcolni, különféle védőfelszerelésekkel ellátott segédekre dolgozni: védőkaros, védőruhába beöltözött személyre.

Gyakorlati példa a speciális elfogó kutya alkalmazására: míg egy járőrkutyának egy mérkőzésen kell tömeggel szemben helytállni, addig az elfogókutyának zeg-zugos, sötét helyiségben is magabiztosan kell megkeresnie azt az ott elbújt személyt, akinél esetleg fegyver is van és akár tűzharc során is helyt kell állnia. Egy járőrkutya alapszinten erre fel van készítve, de nem ez a fő feladata, viszont az elfogó kutyának a legritkább esetben kell tömeggel szemben helytállni.

Tehát maga a képzési mód a járőrkutyákéval egyező, csak a szituációk mások, mármint a tanfolyam második felében. Az épületen belüli helyzetek gyakorlása olyan sorrendben van kialakítva, hogy elősegítse a kutya fejlődését: egyre nehezebb és egyre komolyabb szituációkat kell megoldaniuk. A speciális képzés annyit jelent, hogy a kutyákat elvisszük különböző épületekbe, és ott különféle helyzetekben elrejtőzött segédet kell felkutatni és elfogni; a segéd mindig máshová, más módon bújik el.

Ekkortájt kezdődik el az akklimatizálódási folyamat, amikor a kutya elkezdi megszokni, hogy nem csak egyetlen ember tartózkodik a közvetlen környezetében, hanem akár egy egész csoportnyi is (bevetési egység). A kutyának meg kell tanulnia, hogy ne a kutyavezető mögött lévő embereket hatástalanítsa, hanem az előtte elbújva lévő személyt, személyeket. Kemény kutyáknál bizony kemény helyzetek is előfordultak már a képzés elején, mert ők csak a gazdájuk mögött lévő személyt látják. Megtörtént már, hogy a kutya a kiképzőt is megfogta. Ami szintén nagyon fontos ezeknél a kutyáknál, hogy akkor is próbálják végrehajtani a feladatot, ha akció közben valamilyen sebesülést szenvednek (meglövik, megütik őket). Amíg képesek rá fizikálisan, próbálják a célszemélyt megfogni, fogva tartani, illetve a figyelmét oly módon elterelni, hogy addig a csoport többi tagja tudjon azzal az emberrel szemben intézkedni. Gyakorlati példák: míg egy épületet rejtve megközelítenek az elfogó csoport tagjai, a kutyának is csöndben kell maradnia. A kutyavezető a megállását apró, finom jellel is tudtára adhatja a kutyának, ennek módja rajta múlik, arra ő tanítja meg a kutyát. Míg a “rendőrség!" felszólítás el nem hangzik, a kutyának csöndben kell maradni. A játékfilmekben látott jelenet, miszerint ilyen helyzetben a kutya kúszva közelíti meg az épületet, csak a celluloid szalagon történik meg. Bár néhány külföldi rendőrségen elkezdtek védőöltözéket rendszeresíteni a terrorelhárító kutyáknak, a magyar rendőrségnél ez még nem történt meg. Ez egy speciális hám, első látásra olyan, mint az agaraknál az a takaró amivel lefedik őket, hogy izomzatuk melegen maradjon. A speciális kevlár anyagból készült ruha valójában könnyített golyóálló mellény – azért könnyített, hogy a kutyát mozgásában ne akadályozza. Ez a védőruha fedi a kutya szügyét és az oldalát is. Történtek olyan kísérletek is a nagyvilágban, hogy a kutya fejére mini kamerát szereltek és őt úgy küldték be az épületbe és amit látott, ahogy odabent forgatta a fejét, azt a rendőrök is látták kint a képernyőn, s így meg lehetett állapítani, hogy épp merre jár vagy kit és hány embert lát. Ezek az információk segítették az elfogócsoport tagjait abban, hogy a legkisebb kockázat árán tudják elfogni a keresett személyt.

A járőr- és a terrorelhárító kutyának nem a gazdája helyett kell intézkednie, nem az a cél, hogy önállóan végrehajtson egy elfogást, hanem az, hogy a jelenlétével biztosítsa a rendőr intézkedését, vagy elterelje az elkövető figyelmét a rendőrökről, s amíg az elkövető megpróbálja hatástalanítani a kutyát, addig van ideje a csoport többi tagjának az illető biztonságos elfogására.

A vizsga tulajdonképpen hasonló mint a járőrkutyák esetében. Fegyelmező, ügyességi és őrző-védő gyakorlatokból áll. A különbség annyi, hogy az őrző-védő gyakorlatok a szakágnak megfelelő elemeket tartalmaznak, például: épületátvizsgálás, csapdagyakorlatok, menekülő személy elfogása (akár százötven-kétszáz méter távolságban is).

Magyarországon több terrorelhárító kutya is van szolgálatban. A parancsnokok ritkán vállalják fel, hogy őket éles körülmények között bevessék, illetve ha igen, akkor csak szájkosárban. Viszont egy terrorelhárító kutya épületen belül szájkosárban nem tud olyan hatékonyan dolgozni, mint szabad területen. Ugyanis a szájkosaras munkánál a nagy lendület a fő fegyvere – amivel fel tudja borítani az embert –, azt épületen belül nem tudja kamatoztatni. Ha a kutya szájkosár nélkül dolgozhat, akkor végtagot fog, vagy próbál megragadni. Ez által okozhat sérülést az elfogott személynek, de az kevésbé súlyos, mintha tűzharcban egy komolyabb találat érné. Ha a rendőr úgy ítéli meg, nem csoportos akció alkalmával, hanem mondjuk egy járőrszolgálat kapcsán, hogy testi épsége veszélyben forog, és azt csak a kutya segítségével képes megóvni, akkor választhat: szájkosárban vagy szájkosár nélkül küldi akcióba a kutyát. Egy bevetési csoportban jellemzően egy kutya dolgozik. Van lehetőség rá, hogy több is lehessen – mivel úgy képezzük ki őket –, és két-három kutya együttesen is tudjon dolgozni anélkül, hogy összevesznének azon, melyikük fogja el az elkövetőt. De – ahogy azt már említettem az előzőekben – még egyetlen kutyát is csak ritkán vetnek be a parancsnokok, nemhogy egy egész “falkát”!

Ha a kutya egészséges, fizikailag és szellemileg is jól bírja magát, akkor egészen addig végezheti szolgálati feladatát, míg azt jó szinten végre tudja hajtani.

ÉLETKÉPEK

A német juhászkutya kan neve Killer (gyilkos), és méltán viselte ezt a nevet. Kiképzése során ő volt az a kutya, aki a vezetője mögött álló oktatót megfogta. Killer egy másik gyakorlás alkalmával rendkívüli bátorságról tett bizonyságot: a háztetőről egy kötélhez erősítve aláeresztették egy emeleti szintig, amely hat méter magasban volt. Ekkor "valaki" bekopogott az ablakon, majd amikor a lakásban tartózkodó segéd kinyitotta az ablakot, annak karját a kutya azonnal és erősen megragadta.

A vidéki kapitányságon megcsörrent a segélyhívó telefon: sürgősen jöjjenek a kondícióterembe, mert az egyik vendég "túlfűtött" állapotba került, és közveszélyessé vált. Az egyik kigyúrt testalkatú vendég hajigálta a tízkilós fémtárcsákat a kiérkező rendőrök felé. Mivel a Toldi Miklóst játszó férfi vastagon volt beöltözve (felkészülve a rendőrökkel való közelharcra), a kollégák úgy ítélték meg a helyzetet, hogy nem velük, hanem Killer kutyával fog megküzdeni az orrát és száját nedves zsebkendővel eltakaró férfi (könnygáz-támadás ellen viselte). A német juhászkutya parancsot kapott az épületbe való behatolásra, tette a dolgát. Amikor a kondícióteremben tartózkodó fiatalember észrevette a sebesen érkező négylábú ellenfelét, egy húszkilós vasrúddal megpróbálta megütni, ám pechére elvétette az ütést. Killer pedig egy erőteljes harapással belecsimpaszkodott a vastag öltözékben lévő férfi egyik oldalába. Ebben a pillanatban el is dőlt a mérkőzés kettejük között, mert a több mint százkilós férfi lerogyott a földre és hangosan segítségért jajongott: – Mindent megteszek, csak vegyék le rólam a kutyát! A kollégák természetesen megtették neki ezt a felebaráti szívességet. (Killer amúgy harminc kilót nyom.)

A következő történet Magyarországon képzett kutyával esett meg, de külföldön. Abban az országban elég sok fegyver van kint az embereknél. Az egyik volt katona bankrablást hajtott végre. Több embert is lelőtt, de mivel cselekedete nem maradt titokban, az épületből gyorsan kimenekült a közeli parkba. Befészkelte magát a sűrűbe és onnan tüzelt a kiérkező rendőrökre, akik végül is az elfogókutyát ráküldték a továbbra is lövöldöző fenegyerekre. A német juhászkutya vágtában – akár ötvenöt-hatvan kilométeres sebességre is képes – odafutott az elbújt személyhez és a lábánál fogva megragadta. A kutya ezzel nem elégedett meg, a bankrablót már húzta is ki a rejtekhelyről. Az közben megpróbálta őt lelőni (ha nem is súlyos sérülést okozva, de eltalálta). Amíg az elvetemült gazember harcolt a bátor kutyával, a mesterlövészek sikeresen leküzdötték őt. A munkáját kiválóan végző kutyáról az adott ország médiája dicshimnuszt zengett, nemzeti hős lett belőle, az egész ország figyelemmel kísérte gyógyulását.