: TERMÉSZET NÉPE — rézfán fütyülő (1973.)

Manapság is akadhatnak csordások. Mindezt arra alapozom, hogy a Cserhátból az Alföld felé tartva száznál nagyobb létszámú tehénkompániával találkozhattunk. Idilli állapot uralkodott a marhák között. Amíg a boci megdézsmálta anyja duzzadt tőgyét, addig pár méterrel távolabb, tehenet hágott a bika. Évtizedeket ugrok vissza az időben.

Napfénytől izzó levegő uralta a síkot. A falu széli hatalmas legelőt számtalan tehén járta. Két csordásra voltak bízva, meg a négylábú terelőkre. Egyikük előző este a piától teljesen elázott. Reggel hétre a csordát a falu túlsó végéből a legelőre kihajtották. Az erősen másnapos ember ledőlt a gyepre. A nap egyre magasabbra kapaszkodott a horizonton. Hétágra sütött. A józan marhapásztor a kolléga talpra állításával megpróbálkozott, eredménytelenül. Sorsára hagyta. A falubeliek figyeltek fel a moccanatlan emberre. A déli harangszó idején a kiérkező mentő őt a távoli városi kórházba szállította. Örülhetett, ha nem hibbant meg.

A faluvégi düledező kerítés nélküli házba a csordások esténként bejártak hajlékra. Egy fiatal férjezetlen nő lakta gyermekeivel. A kéménybe a gólya belepottyantott egy leányt is, aki kisiskolássá válva, az én gyermeki szememben igazi királylánnyá vált. A soron akadt olyan asszony is, aki őt szerelemgyereknek nevezte. Ügyes teremtés vált belőle: huszonnyolcas férfi biciklin kerekezett el a kilométerre lévő boltba, és vissza. A bringát féloldalt kissé megdöntötte, az egyik lábát a váz alatt áttéve taposta a pedált. Megfigyelhettem őt az artézi kútról a házba vízzel teli vödörrel bajlódni. Két méterenként megállt pihenni, olyan nehéz volt vékonyka karjának. Feleségként három gyermek mamája lett a faluban, őt továbbra is szépnek jellemezte az anyja korú asszony.