I. rész TERMÉSZET ADTA

1 Természet adta

dr. Thuróczy Julianna (Ph. D., egyetemi adjunktus, klinikavezető)

A kutya ivar-és tenyészérettsége két különböző fogalom. A nőstény kutyák ivarérettségüket a pubertás idején, az első ivarzás után érik el. A kisebb testű fajták hamarabb, fél-és egyéves koruk között, míg a nagyobb testűek később, egyéves koruk után válnak ivaréretté. Kanoknál ez a folyamat hasonló korban zajlik, de klinikai jelei kevésbé látványosak. A tenyészérettségüket mind a nőstények, mind a hímek idősebb korban érik el. Ebben az életkorban már elérték végleges testméretüket és a nőstények ivari ciklusa is szabályosan jelentkezik. Ez az életkor szukák esetében másfél-két év, egyes nagytestű fajtáknál valamivel több.

Az egészséges szuka ivarzása hathavonta, rendszeresen követi egymást. Ebben bizonyos mértékig egyedi változatosságok lehetnek. A rendszeresen, négyhavonta jelentkező ivarzás már normálisnak mondható, bár egyes egyedek vagy meleg égövön található fajták, mint például a basenji évente csak egyszer mutatnak ivarzási tüneteket.

Olykor, bizonyos betegségek hatására az ivari ciklus hossza megváltozik, rövidül vagy megnyúlik. Ilyenkor mindig a rendellenesség hátterében fennálló betegség megállapítására kell törekedni.

A kutya ivari ciklusa négy szakaszból áll. Az ivarzás első jelei, a petefészek tüszőinek falában termelődő, női nemi hormon (ösztrogén) hatására kialakuló élettani változások következtében jelentkeznek. Az egész szervezetre jellemző az érfal áteresztőképességének növekedése, így folyadék és vörösvérsejtek lépnek ki az érpályából. Ennek látható jelei a péra duzzanata és a hüvelyben a savós-véres jellegű váladék megjelenése. Az ivarzás ezen kezdeti szakaszát proösztrusznak nevezi a szakirodalom. Ebben az időszakban az ösztrogén hatására a kankutyák számára vonzó, feromon hatású anyagok szabadulnak fel, mely anyagokat a szuka vizeletével is igyekszik séta közben lehetőleg a legnagyobb területen elhelyezni és így a kanok figyelmét felkelteni.

A tüszőérés során a tüszők falában nem csak ösztrogén, hanem egyre nagyobb mennyiségben a progeszteron nevű hormon is termelődik. Az ösztrogén mennyiségének csökkenése és a progeszteron koncentráció emelkedése együttesen az ivarzás jeleinek megváltozásához is vezet. Csökken a hüvelyváladék mennyisége és elveszti véres jellegét is. A nőstények fogamzó képessége az érett tüszők megrepedése és az érett petesejtek kiszabadulása után közvetlenül éri el csúcspontját. Egészséges nőstényekben a fogamzó képes időszak 3-5 napig tart. Lehetnek egyedi eltérések, olykor ez az időszak csak néhány órára korlátozódik.

A hormonális változások laboratóriumi módszerekkel pontosan nyomon követhetők, így a fertilis időszak meghatározható. Ez az alapja a szukák olykor távoli országokban történő fedeztetésének, vagy a messziről érkező hűtött spermával történő termékenyítésnek, mikor nincs lehetőség a pároztatás többszöri megismétlésére. A hormonmérések mintegy tíz évre visszanyúló meghonosítása következtében számos olyan nőstény is tenyésztésben maradt, amely a korábban, az ivarzás 9-13. napja között végzett pároztatással nem fogamzott. Ennek oka az ovuláció eltérő időpontja, vagy nagyon rövid fertilis időszak volt. Az ovuláció időpontjának meghatározása segíthet a vemhesség korának a meghatározásában is és így egyes fajtáknál a császármetszés megfelelő időben elvégezhető.

Az érett petesejtek kiszabadulásuk után a petevezetőbe jutnak. Itt olyan érési folyamatok zajlanak le, melyek felkészítik a megtermékenyülésre. Párzás után a hímivarsejtek kémiai ingerek vonzó hatására jutnak a petesejt felszínéhez, ahol minden petesejtet egy hímivarsejt termékenyít meg. Természetes körülmények között a nőstény igyekszik a domináns hímmel párzani, azonban előfordul, hogy egy ivarzás alatt több kan is fedezi. Ez alapján előfordulhat, hogy egy alomban minden kölyöknek más az apja. Háziasított körülmények között erre igen kicsi az esély, azonban a fertilis időszakban a szukához bejutó idegen hím szintén sikeresen fedezhet, minek következtében fajtatiszta és keverék egyedek egyaránt születhetnek.

A petesejt megtermékenyülése a petevezetőben történik. A megtermékenyülés után a petesejt a méhbe jut, és csak a 17-18. napon tapad a méhnyálkahártyához. Eddig az időpontig szabadon úszik a méh üregében. Előfordulhat, hogy az egyik petefészekből származó petesejt az ellenoldali méhszarvban tapad meg.

A megtapadás után megkezdődik a placenta és a magzati függelékek kialakulása. Ezek az embrió táplálásában és védelmében játszanak fontos szerepet. A magzat táplálásának legfőbb szerve a placenta, amelyen azonban nemcsak tápanyagok és oxigén juthatnak keresztül, hanem káros anyagok, így gyógyszerek is. Ez a magyarázata annak, hogy rendkívül sok gyógyszer, illetve különböző káros környezeti hatások súlyos károsodásokat idéznek elő a magzati szervezetben.

A vemhességet ultrahanggal a huszonegyedik naptól tudjuk kimutatni. Ilyenkor apró, pici, folyadékkal telt kerek hólyagot látunk az ultrahang képernyőjén. A vemhesség első időszakában, az első néhány napban, a vehem növekedése rendkívül gyors. Gyakorlatilag nem lineáris, hanem exponenciális növekedés látható. Egyik napról a másikra megháromszorozza, megnégyszerezi méretét. Ilyenkor az embrió szervei még nem felismerhetők, sűrűsége kisebb a magzatvízénél, így annak felszínén úszik.

A vemhesség 25-30. napja között a magzat szívverése már elkülöníthető, és egyre inkább elkülöníthetők egyéb szervei is. A 35. naptól a koponya, a test is elkülöníthetővé válik.

Ebben az időszakban a magzatok száma is könnyebben meghatározható.

A 40. nap után már a belső szervek, a gerincoszlop, bordák is felismerhetők. Látható a folyadékkal telt húgyhólyag és gyomor is.

A vemhesség végére a magzati szervek – különösen a nagy testű egyedek esetében – annyira jól vizsgálhatók, hogy ultrahangos felvétel segítségével egyes fejlődési rendellenességekre is következtetni tudunk. A belső szervek kóros elhelyezkedése, koponyaűri deformitások ultrahangos vizsgálatára is sor kerülhet a magzati élet során. A kutya vemhessége hatvankét-hatvanhárom napig tart.

Ha egy szukát állandóan fedeztetnek, annak az lesz a következménye, hogy a méh nem tud felkészülni, nem tud pihenni a következő vemhességre. Mivel a méhfal nem tud regenerálódni, ezért egyre kisebb alomszámban, egyre csököttebb kölykök születnek, amelyek egyre kevesebb és rosszabb minőségű táplálékhoz jutnak, mivel egyre kedvezőtlenebb környezetben fogannak meg, illetve fejlődnek ki. Mivel az ivarérettség nem egyezik meg a tenyészérettséggel, ezért a szuka kétéves kora és hétéves kora között a legalkalmasabb a vemhességre. Ez idő alatt négy-öt alomnál többet várni tőle nem szabad.

A vemhességet a progeszteron tartja fenn, amit a harmincadik naptól a prolaktin szekréciója is segít. A prolaktin elsősorban majd a laktáció, a tejelválasztás kialakításában hordoz jelentős szerepet. A progeszteron a vemhesség végéig viszonylag magas koncentrációban van jelen; ennek a központi idegrendszer hő-központjára van stimuláló hatása. Amikor a stimuláló hatás a vemhesség végén megszűnik, a progeszteron koncentrációja hirtelen csökken, és ezzel párhuzamosan a kutya testhőmérséklete hirtelen és rövid időre (pár órára) néhány fokkal a fiziológiás érték alá csökken - harmincnyolc-harminckilenc fokról harminchat fokra. Ha ezt a folyamatot hőmérővel nyomon követjük, akkor a kutya ellésének az előrejelzésére jó diagnosztikai jel áll rendelkezésünkre. Az ellés megindulásával a szuka testhőmérséklete visszaáll az eredeti szintre, tekintettel arra, hogy a méhizomzat összehúzódása hőt termel.

Az anyakutya is készül a szülésre. Biztonságot nyújtó helyen vackot készít magának és az alom számára, majd oda elbújik. Nyugtalansága már néhány nappal megelőzi az ellést. Beindulnak a jósló fájások és a tejelválasztás is. Első lépésként a vemhesség alatt a méhszájat elzáró nyálkadugó oldódása következik be – ez egy közepes mennyiségű, tojásfehérjéhez hasonló váladéknak az ürülése --, ami közvetlenül a méhszáj megnyílását előzi meg. Az ellés során megkezdődik a lágy és a csontos szülőút tágulása, amit részben a magzatburok is segít. Ekkor kezdődik meg a kölykök születése. Egymást követően jönnek világra. Az ellés néhány órán belül, de maximum egy nap alatt lezajlik. A kölykök megszületését közvetlenül vagy néhány órán belül követi a magzatburok, illetve a méhlepény megszületése. Amennyiben ez nem következik be, akkor az súlyos, kóros állapotokhoz vezethet.

Az anyakutya minden egyes megszületett kölyke után érdeklődik. Általában kibontja őket a burokból és elrágja a köldökzsinórt – ha ezt nem teszi, úgy azt a segédkezőnek kell megtenni (ellenkező esetben a kölykök megfulladnának). Az anyakutya folyamatosan mosdatja és tisztogatja kölykeit, valamint elfekszik és őket emlőire engedi. A szoptatás közben felszabaduló oxitocin serkenti a méh összehúzódásait, ami a további kölykök, illetve a magzatburkok világrajövetelét segíti elő. Abban az esetben, ha valamilyen probléma adódik – kölyök vagy magzatburok marad vissza --, akkor az anyakutya általában nem foglalkozik az alommal: nem szoptat, fájlalja a hasát, a környezete iránt nem érdeklődik, esetleg magas láza van. A kölykök természetes módon napjában többször, igényük szerint szopnak. Mesterséges táplálás során két-három óránként kell őket etetni. A kölykök energiaháztartása rendkívül instabil, csupán néhány órára elegendő energiatartalékkal rendelkeznek.

A szopóreflex már a vemhesség ötvenedik napjában megjelenik a magzatban: ez magával hozott képesség. A szemek és fülek kinyílása kb. két hetes koruk körül következik be. Az érzékszervek használatához azonban tanult folyamatok vezetnek. A kölyköknek meg kell tanulniuk a különböző ingerek jelentését. A tájékozódásban elsősorban a szaglásuk segíti őket, látásuk nem éles még felnőtt korban sem. A látás és hallás felnőttkori elvesztését, különösen ismert környezetben, szaglásukkal olyan jól pótolják, hogy felületes szemlélő nem is veszi észre a mozgásukon. Anyjuk és a fészek szagát már újszülöttként felismerik, így képesek visszatalálni az alomba. Az anyakutya a születés pillanatától kommunikál kölykeivel, annak ellenére, hogy a hallás is egy hosszabb, tanult folyamat eredménye. A szemek és fülek kinyílása után tanulnak felállni, bár újszülött koruktól képesek kúszó mozgással haladni.

A méhlepényen az anyai szervezetben jelen lévő ellenanyagoknak csak 5 százaléka jut át. Ezek a viszonylag nagy molekulájú fehérjék nem képesek a magzat szervezetébe jutni, viszont a különböző vírusok igen. Ezért a vemhesség ideje alatt beadott oltások, mivel nagyrészt gyengített kórokozókat tartalmaznak, inkább károsak, sőt a magzatok elhalásához is vezethetnek. Az újszülöttek saját ellenálló képességük kifejlődéséig az anyatejjel, a születés után 48 órán belül felvett ellenanyagokkal védekeznek a fertőzések ellen. Ezt a nagy ellenanyag tartalmú tejet kolosztrumnak hívjuk. Az ellenanyagok átjutása a bélfalon 48 óra alatt lezajlik, ezután a bélfal “záródik” és többé nem képes ezeket a molekulákat átengedni. A későbbiekben a szoptatásnak elsősorban a kölykök optimális fejlődése szempontjából van jelentősége. Egyhónapos koruk körül kezdenek fokozatosan érdeklődni anyjuk tápláléka iránt, bár a szoptatás időszaka hat-nyolc hétig tart.

A kutyák tenyésztése eleinte munkacélból történt: pásztor, őrző-védő stb. Az elmúlt ötven–száz évben a külalak változtatása vált a tenyésztés fő irányává, az egyes fajták fokozatosan elvesztették eredeti munkájukat. A tenyésztés különböző szőrtípusok, színek, méret és a testforma kialakítására irányult. Ezeknek a kívánatos jellemzőknek a megteremtéséhez a külső jegyeket hordozó egyedeket egymással pároztatták, ami a kívánt külalak mellett egyes örökletes betegségek gyakoriságának növekedéséhez is vezetett.