199. TENISZLABDA – labdazseni (2001)

A gömb feltalálójának neve örök rejtély marad az emberiség előtt. Egy Nobel-csontot biztosan adott volna érte hálából a vakvezető. Két tucatnál is több teniszlabdája volt. A lakás közelében lévő teniszpálya célt tévesztett labdáiból állt össze a cipős dobozra való kollekció.

Felötlött bennem, megtanítom labdát passzolni. Hason feküdt a szőnyegen. A teniszlabdát az egyik mellső mancsa elé letettem, behajlítottam a lábfejét, és vele a játékszert magam felé löktem. Jól érzékelhetően koncentrálva figyelte a továbbiakat. Jobb kezemmel hasonlóképpen tettem, és a labda újból előtte várakozott. Megszaglászta. Tucatszor gyakoroltuk ezt a sporttevékenységet, és részemről elfelejtődött a dolog. Történt egyszer: szájába kapta a teniszlabdát, a hosszúkás előszobába érve maga elé dobta, utánaszaladt, és mellső mancsával belepasszolt, a labda begurult a nappaliba. Ez a technikás játék évekig nagy kedvence lett. Ötletszerűen húzta elő a sportzsákjából. De ő is fejlesztett játékot magának. A hálóhelyéül is szolgáló szobából a lekövezett előszobába rontott, mellső mancsát megfeszítette és a sima kövön addig csúszott, amíg tartott a lendület. Olcsó játék okos kutyának.

Megtréfálom a vakvezetőt, határoztam el. Mindenből lehet okulni. Kezembe vettem egy teniszlabdát úgy, hogy azt jól láthassa, utána kiejtettem a markomból. A játék remekül ment mindaddig, amíg két játékszert vettem magamhoz csalafintán úgy, hogy abból csak az egyiket láthatta. Egyszerre engedtem el a labdákat, azok úgy estek le a szőnyeg-re, hogy ott egymásnak koccantak, amitől az egyik jobbra, a másik meg balra gurult. Váratlanul megduplázódott a labda. Megrökönyödve állt a vakvezető. Értetlenül nézett jobbra meg balra, a végén rám meresztette kérdő tekintetét. A teljesen elbizonytalanodott német juhász csak hosszú idő elteltével mozdult meg és tétován az egyik labda után kullogott, aközben okos fejét volt min törnie.