199. TENISZLABDA —
labdazseni (2001.)
A gömb
feltalálójának neve örök rejtély marad az emberiség előtt. Egy Nobel-csontot
biztosan adott volna érte hálából, a vakvezető. Két tucatnál is több
teniszlabdája volt. A lakás közelében lévő teniszpálya célt tévesztett
labdáiból állt össze, a cipős dobozra való kollekció.
Felötlött bennem,
megtanítom labdát passzolni. Hason feküdt a szőnyegen. A teniszlabdát az egyik
mellső mancsa elé letettem, behajlítottam a lábfejét, és vele a játékszert
felém irányba ellöktem. Jól érzékelhetően, koncentrálva figyelte a továbbiakat.
Jobb kezemmel hasonlóképpen tettem, és a labda újból előtte várakozott.
Megszaglászta. Tucatszor gyakoroltuk ezt a sport tevékenységet, és részemről
elfelejtődött a dolog. Történt egyszer. Szájába kapta a teniszlabdát, a
hosszúkás előszobába érve belőle maga elé a kőre ledobta, utána szaladt, és
mellső mancsával belepasszolt, a labda begurult a nappaliba. Ez a technikás
játék évekig nagy kedvence lett. Ötletszerűen húzta elő a sportzsákjából. De ő
is fejlesztett játékot magának. A hálóhelyéül is szolgáló szobából a lekövezett
előszobába kirontott, mellső mancsát megfeszítette és a sima kövön addig
csúszott, amíg tartott a lendület. Olcsó játék, okos kutyának.
Megtréfálom a
vakvezetőt, határoztam el. Mindenből lehet okulni. Kezembe vettem egy
teniszlabdát úgy, hogy azt jól láthassa, utána kiejtettem a markomból. A játék
remekül ment mindaddig, amíg egyszerre két játékszert vettem magamhoz
csalafintán úgy, hogy abból csak az egyiket láthatta. Egy mozdulattal engedtem
el a labdákat, azok úgy estek le a szőnyegre, hogy ott egymásnak koccantak,
amitől az egyik jobbra, a másik meg balra gurult. Váratlanul megduplázódott a
labda. Megrökönyödve állt a vakvezető. Értetlenül nézett jobbra meg balra, a
végén rám meresztette kérdő tekintetét. A teljesen elbizonytalanodott német juhász
csak hosszú idő elteltével mozdult meg és tétován az egyik labda után
kullogott, aközben okos fejét volt min törnie.