Vidám napot / tenisz labda...,

Minden kétséget kizáróan elmondhatom nektek, egy nagy labdazseniről fogok mesélni ezúttal.

A szabályos gömb feltalálójának neve örök rejtély maradhat az emberiség számára: egy Nobel-csontot biztosan adott volna érte elismerésül a néhai német juhász vakvezető. Két tucatnál is több teniszlabdája volt neki: a lakás közelében lévő teniszpálya célt tévesztett labdáiból állt össze a cipős dobozra való kollekció. Eszembe jutott egyszer, hogy megtanítom őt labdát passzolni. Éppen hason feküdt a szőnyegen, a labdát az egyik mellső mancsa elé letettem, behajlítottam a tappancsát és vele a labdát felém irányba ellöktem. Jól érzékelhetően koncentrálva figyelte a fejleményt. Jobb kezemmel hasonlóképpen tettem én is, és a labda újból előtte volt: alaposan megszaglászta. Tucatszor gyakoroltuk ezt a sport tevékenységet, és részemről elfelejtődött a dolog.

Történt egyszer, hogy a teniszlabdát a szájába kapta, a hosszúkás előszobába érve szájából kissé maga elé dobta, utána szaladt, és mellső lábával belepasszolt a labdába, ami begurult a nappaliba. Ez a technikás játék évekig nagy kedvence lett: ötletszerűen húzta elő a sportzsákjából. Ide tartozik szorosan még — a lekövezett előszoba jóvoltából — hogy kifutva a kutyaszobából — ahol a fő hálóhelye lett kialakítva — mellső mancsait megfeszítette, ami által addig csúszott a sima kövön, amíg a lendület előre vitte őt: olcsó játék okos kutyáknak.

Úgy döntöttem ötletszerűen egyszer, megtréfálom a vakvezetőt: mindenből lehet tanulni. Kezembe fogtam egy teniszlabdát úgy, hogy azt láthassa: utána hagytam a földre leesni. A játék remekül ment mindaddig, amíg egyszerre két labdát tettem a markomba úgy, hogy abból csak az egyiket láthassa meg. Mindkét labdát elengedtem egyszerre, azok pedig úgy estek le a szőnyegre, hogy ott azonnal egymásnak koccantak, amitől az egyik jobbra, a másik pedig balra gurult el. A vakvezető megkövülten állt, nézett jobbra meg balra, a végén pedig rám: nagy derűt okozva a jelen lévők számára. A teljesen elbizonytalanodott német juhász csak hosszú idő eltelte után mozdult meg, és tétován az egyik labda után kullogott: aközben volt min törnie az okos kobakját.