Temetem az álmom
Volt egy álmom, színes tüzes álom.
Egy emlékem, édes-fájó emlék.
De hiába! Sehol sem találom,
pedig olyan hihető volt nemrég.
Azt hittem egy percre, nékem is derül fény,
számomra is van még mosolygós tavasz,
s feledém, hogy sorsom minden szép emléket,
minden szűzi álmot halkan behavaz.
Azt hittem egy percre, hogy a Nap sugára
az én kedvemért, rám, nékem is ragyog.
S elfelejtette, bár csak egy éjszakára,
hogy milyen meggyötört és összetört vagyok.
Álom volt. Maradjon továbbra is álom,
hiszen így is drága emlék ez nekem.
Ősi kriptaként a bús szívembe zárom
és hulló könnyeimmel csöndben temetem.