3. TÁVIRÁNYÍTÁS —
szürkeállomány (1997.)
A sikeres csepeli
vakvezető átadóvizsga után hazatértünk a német juhásszal. Pontosabban, én
hazatértem, ő meg jött velem az új otthonába. Az első hónap mindkettőnk számára
telis tele volt újdonsággal. Eltelhetett egy kerek esztendő is, mire a másikat kiismerve,
megértve és elfogadva, egymásra találtunk.
Dolga intézése
közben, öt méter hosszú futópórázzal gazdálkodhatott, Kicsi. Én a járda bal
szélén haladtam, ő a füvön kóricált. Megfeszült a zsinór, a pergő csilingelését
a továbbiakban nem hallhattam. Az előállt helyzetről készségesen
felvilágosított egy járókelő, de addigra már kiokoskodtam a szituációt: a
hosszúpóráz zsinórjával egy fára felcsavarta magát a kutya. A figyelmes és
gyakorlatias férfi felajánlotta a további segítségét, de azt udvariasan
megköszönve, nem kértem. Tudtam a dolgom.
— Fordulj, balra!
Ha nem is az első
vezényszóra, de némi lamentálás után megtette. A zsinór lecsavarodott a fáról.
Örömmel futott hozzám. Éreztem rajta, hogy a malőr miatti feszültség szép
lassan elillan belőle.
A következő helyszín
a Börzsöny-hegység tisztása. Labdát dobáltam a szukának. Boldogan rohant utána,
elégedetten kapta a szájába. Szép vagy nem szép, de a gömbölyű zsákmányt
gyakran nem akarta visszaadni. Elvárta volna, hogy előbb kergessem meg, úgy
szerezzem vissza. Na, még csak ez kellene!
A következő dobás
után a sűrű zöld bokor mélyében eltűnt a labda. Erről a mellettem álló férfi világosított fel. Gyakorlatias ember lévén már mondta
is, hogy a vakvezetőhöz képest milyen irányba keresendő a laszti.
Irányszavakkal a bokorhoz navigáltam, majd vele szembe helyzetbe állítottam. A
fő nehézség ekkor következettbe. Rá kellett vennem egy olyan cselekedetre,
melynek értelme erősen kérdőjeles lehetett neki. Mivel megbízott bennem,
kiadtam a számára furcsa parancsot:
— Előre!
Jól érződött rajta az izgatott hezitálás,
aközben többször is megfordult és rám nézett. Én viszont egyfolytában azt
szajkóztam a tőlem harminc méterre lévő Kicsinek, hogy:
— Előre!
Nagy sokára elszánta magát. Kétharmad részig eltűnt a bokorban, De
utána szájában labdával került elő. Az íjból kilőtt nyíl sebességével rohant
vissza hozzám. Aki őt akkor látta önfeledten örülni, soha nem feledi.