Vidám napot / távcső...,

Írhattam volna a régies nevét is, de minek?

Az őszi erdőt jártuk a párommal. Talpunk alatt mégsem zörgött a haraszt, mert a falevelek még masszívan csimpaszkodtak az ágakba. A párom vette észre, hogy az egyik faágról egy oda nem illő valami is alácsüng: egy távcsövet akasztott oda valaki. Szép vagy nem szép, mert bár nekünk addig nem volt ilyenünk, onnan távozóban már, igen.

Valamire csak jó lesz, okoskodtunk: néha belekukucskál a párom majd, bár ő valóban tökéletesen lát távolra. Olyannyira kiváló a kukucskája, hogy csak ezt az egy szempontot alapul véve, lehetne belőle akár mozdonyvezető vagy pilóta is.

Borsodba tartottunk kettesben. Bár továbbra is a lombhullató évszak tartotta magát derekasan, a csomagba belekerült az új szerzemény is. Egy klasszikus falu klasszikus parasztházában kvártélyoztuk el magunkat. Üvegajtajú kályhában lobogott a tűz, de a nedves tűzifa kevés kalóriát adott le. Ezt felismerve egy helyben hosszúhétvégéző ismerőstől pár talicska fát kaptunk ajándékba: egy kiskamasz is segédkezett a fuvar lepakolásában.

Hamarosan ismét betoppant hozzánk a fiú. Jól nevelt, intelligens és örökmozgó emberkét ismerhettünk meg benne. Egész nap tett-vett az aprócska faluban. Nem mellesleg, ma ő lehet Magyarország legfiatalabb nem hivatalos közmunkása: tisztán tartja az utcát, felül a traktoros mellé és elmennek szántani, összegereblyézi a lombot, a fahasogató munkáját is elősegíti. Mindenhez volt ötlete, meglátása: ezért nekiajándékoztuk a távcsövet — béren kívüli juttatás.

 

Magyarország leggazdagabb kínálatú magán

hangalapú kulturális honlapja:

www.remlac.hu

 

Minden jót: Lackics