Vidám napot / szocializálódás...,

Elmélkedés.

Teljesen mindegy, hogy az alábbiakban melyik nép egyes tagjait fogalmazom meg itt. A lakásomhoz közel üzemel egy hentesbolt is. A fiúk rendkívül figyelmesek velem szemben: a szeletelést kívánó sonka mindig a raktár mélyéből kerül elő becsomagolva. A pénztárosi feladatot ellátó hölgyeket korántsem illeti meg részükről a tiszteletadás. Emiatt egyikük — kilenc év után — vette a sátorfáját. Helyette egy a belváros „mélyéről” érkezett munkavállaló került a helyébe. Tőle tudom, hogy egy éjjel-nappali üzletben robotolt, ahol őt az egyik távoli ország egyik tagja munkája miatt „rabszolgának” nevezett. Itt ugyan némi összecsengést kihallok az ő és az én véleményem között, bár ezek korántsem vannak köszönőviszonyban egymással. Én úgy gondolom, hogy a magyar állam „modern kori rabszolgatartás”-t valósít meg hazánkban: ezzel lehet vitatkozni.

A színes folyó mentén évezredek óta létező kereskedő nép hazánkban élő szintén kereskedelmi tevékenységet folytató tagjai döntő többségben — a saját törvényes bevallásuk szerint — minimálbérből tengeti az életét: teljesen mindegy, hogy hány tagú a család, mekkora a raktárkészlet és az autójuk márkája is.

A lakásomtól pár metróállomásra lévő piacon nadrágösszehúzó iránt érdeklődtem, egy a nyugdíjas kor küszöbén álló honi kereskedőtől. Azért nem tart ilyen portékát — felelte lakonikusan — mert a piacot ellepő apró termetű kereskedő nép feketén jut az áruhoz, eladás után nem adózik, emiatt pedig ha ő a magyar jogszabályoknak megfelelően ilyen terméket forgalmazna, az érte kért összeg miatt, saját fejére sok szitkot kapna a vásárlóktól. Visszatérve az ide citált nép egyik minimálbért bevalló kereskedőjéhez. Hozzá minden reggel bekopogtat a könyvelője munkáért. Ugyanis, ezt a tulajdonos megköveteli tőle. Miért? Ha az napra nem tud teljes munkaidőre szóló feladatot adni a számára, hazaküldi: ha nem, dolgozhat napestig.

Hazánk jelenlegi meghatározó politikai személyiségei egyre szorosabb kapcsolatokra törekednek a fentiekben nem nevesített nép hasonszőrű elvtársaihoz. A mi jelenlegi politikusaink is szocializálódtak valahogyan életük során: valamilyen módon mindegyikünkről lerí a sikeressége vagy nem. Az elmélyülő kapcsolatok révén egyre érintettebbé válunk a távoli ország bevett gyakorlatától. Jól tudom, soha nem egy nép olyan, hanem mindig az egyes tagjai olyanok, amilyenek.