189. SZINKRONBAN
EGYMÁSSAL — pro és kontra (2000.)
Vajon hogyan követi
a falkavezérnek tekintett embert, a vakvezető? A veszélyes eset csak az én
nagyfokú felelőtlenségemnek betudhatóan állhatott elő. A gyógyszertárból az
utcára kilépve, a forgalom dinamikájából tudtam, hogy a Váci út túloldalára már
nem érhetünk át Kicsivel, mégis felelőtlenül nekivágtam. Az üzletajtótól
átlósan a forgalmas kétszer háromsávos főútvonal felé sietve, a záróvonalon
találtuk magunkat. Ekkor a tőlünk jobbra várakozó autók motorja hangosan
felpörgött. Pár másodperccel később mind a hat sávban nyolcvannal
százzal robogtak tova a járművek. Meg sem mertem moccanni. A bal lábam mellett
rezzenéstelenül álló vakvezető hulla nyugodtan vette tudomásul a beállt
helyzetet. Mintha egy madárcsicsergéstől hangos erdő közepén hanyatt fekve
lazulna. Alig vártam, hogy a jobbról érkező autóhullám pirosat kapjon.
Fellélegezhettem és határozott léptekkel átsiettünk a túloldali járdára.
A következő tanulságos
eset egy könyvbemutatón állt elő. Idejekorán érkeztünk a terembe. A vakvezető
nyakörvéből kiakasztottam a pórázt. Mielőtt elkezdődik a program, rácsatolom —
gondoltam. A helyiség szélét körberakták székkel. Helyet foglaltam. Lábam előtt
két méterre leheveredett a rajzos szuka. Eközben lassan szivárgott a közönség.
Telt-múlt az idő. Semmilyen jel nem utalt a kezdésre. A terembe vezető
folyosóról öles léptekkel berobbant az operaénekes és a kutyától egy méter
távolságban, közkedvelt áriát énekelt. A lehetséges baj előszele akkor csapott
meg igazán, amikor a tenor fokozatosan kiengedte a torkát. Már régen késő, nem
tudom magamhoz hívni. Feszült lettem. De az ária leghangosabb részénél sem
adott jelt magáról a kutya. Vége lett a dalműnek. Mellettem egy idősebb férfi
ült. Tőle tudtam meg, hogy az állát a két mellső lábán nyugtató kutya, a
leghangosabb résznél rám nézett és látva, hogy továbbra is nyugodtan ülök,
oldalára dőlt.
A következő helyszín
egy HÉV állomás. Ki akartam próbálni, ha egy közelünkből kiinduló jármű elé
akarnék lelépni, vajon mit tesz a német juhász? Az indulásra várakozó
szerelvény kürtjelzéssel figyelmeztetett az indulásra. A pórázt nagyon rövidre
fogva tartottam és egy lelépés mozdulatot mímeltem, mire a négylábú is elindult
volna, ha a póráz engedte volna. Ennél az esetnél teljesen megbízott bennem.