189. SZINKRONBAN EGYMÁSSAL — pro és kontra (2000.)

Vajon hogyan követi a falkavezérnek tekintett embert, a vakvezető? A veszélyes eset csak az én nagyfokú felelőtlenségemnek betudhatóan állhatott elő. A gyógyszertárból az utcára kilépve, a forgalom dinamikájából tudtam, hogy a Váci út túloldalára már nem érhetünk át Kicsivel, mégis felelőtlenül nekivágtam. Az üzletajtótól átlósan a forgalmas kétszer háromsávos főútvonal felé sietve, a záróvonalon találtuk magunkat. Ekkor a tőlünk jobbra várakozó autók motorja hangosan felpörgött. Pár másodperccel később mind a hat sávban nyolcvannal százzal robogtak tova a járművek. Meg sem mertem moccanni. A bal lábam mellett rezzenéstelenül álló vakvezető hulla nyugodtan vette tudomásul a beállt helyzetet. Mintha egy madárcsicsergéstől hangos erdő közepén hanyatt fekve lazulna. Alig vártam, hogy a jobbról érkező autóhullám pirosat kapjon. Fellélegezhettem és határozott léptekkel átsiettünk a túloldali járdára.

A következő tanulságos eset egy könyvbemutatón állt elő. Idejekorán érkeztünk a terembe. A vakvezető nyakörvéből kiakasztottam a pórázt. Mielőtt elkezdődik a program, rácsatolom — gondoltam. A helyiség szélét körberakták székkel. Helyet foglaltam. Lábam előtt két méterre leheveredett a rajzos szuka. Eközben lassan szivárgott a közönség. Telt-múlt az idő. Semmilyen jel nem utalt a kezdésre. A terembe vezető folyosóról öles léptekkel berobbant az operaénekes és a kutyától egy méter távolságban, közkedvelt áriát énekelt. A lehetséges baj előszele akkor csapott meg igazán, amikor a tenor fokozatosan kiengedte a torkát. Már régen késő, nem tudom magamhoz hívni. Feszült lettem. De az ária leghangosabb részénél sem adott jelt magáról a kutya. Vége lett a dalműnek. Mellettem egy idősebb férfi ült. Tőle tudtam meg, hogy az állát a két mellső lábán nyugtató kutya, a leghangosabb résznél rám nézett és látva, hogy továbbra is nyugodtan ülök, oldalára dőlt.

A következő helyszín egy HÉV állomás. Ki akartam próbálni, ha egy közelünkből kiinduló jármű elé akarnék lelépni, vajon mit tesz a német juhász? Az indulásra várakozó szerelvény kürtjelzéssel figyelmeztetett az indulásra. A pórázt nagyon rövidre fogva tartottam és egy lelépés mozdulatot mímeltem, mire a négylábú is elindult volna, ha a póráz engedte volna. Ennél az esetnél teljesen megbízott bennem.