: SZÉTRAJZÓ ALAPÍTÓK — egyhelyben topogva (2022)

A tudomány mai állása szerint, az emberiség ősmagja a mai Etiópia területéről rajzott szét. A családmagot pár százan képviselhették. Ők még közeli rokonai voltak egymásnak, mondhatni, népes családot alkottak. Talán ez lehetett az egyetlen egy pillanat az emberiség történetében, amikor relatív békesség honolt a tagjai között. A térben szétrajzó csoportok, az éghajlathoz, a domborzati viszonyokhoz, és még sorolhatnám tovább, hogy még mi máshoz is alkalmazkodva, egymástól eltérő fejlődési úton indultak el. Jelentős eltérések keletkeztek közöttük: nyelvben, létszámban, fejlettségben, gazdagságban, harciasságban. Teret nyerhetett a bizalmatlanság. A másiktól valamit erővel megszerezni beidegződést még az állatvilágból hozhattuk magunkkal... — és napjainknál tartunk.

Ma egyetlen egy államalkotó nép sem fordulhat elő olyan területen, ahol előttük nem éltek volna más népcsoportok. Egy-egy mai ország területéről az elmúlt sok-sok évezred alatt, számtalan közösség tűnt el, erőszak árán. A jelenlegi országalkotó népek így egy hatalmas véráztatta sírdomb tetejéről, továbbra is eltérő módon ítélik meg a világban zajló eseményeket. Talán nem véletlenül van ez így.

Jellemzően, mindegyik országban a legkiemelkedőbb történelmi alaknak a legnagyobb hódítót szokták megnevezni. A történelmi logika alapján továbbfolytatódik az emberiség vértől csöpögő története. Ellene patikaszer lehetne a vallás, de a különböző hitbéli teóriák egymásnak nem tejtestvérei. Egyazon anyaszentegyházhoz tartozó hívek gyakran indultak papi áldással egymás ellen csatába. A legvéresebb vallásháborúk pedig mindig a támadó fél egekbe felmagasztalt istenének nevére hivatkozással történtek.

A 2. világháború után pár évtizedig az atomfegyver árnyékában abban reménykedhettünk naivan, hogy a világban, de legalábbis a fejlettnek mondott vagy gondolt részében, végre kialakul egy hosszú távú területi stabilitás. Nem így lett, mert az emberiség nem képes önmaga kárán tanulni. Ennek okát alapvetően az evolúció törvényével igazolnám: az erősebb, a rátermettebb, a rafináltabb, a helyzethez jobban alkalmazkodni képes marad életben, és szaporodhat. Az evolúció és a humán ember nem járhat kéz a kézben. 

— Az emberiségre az evolúció szemüvegén át tekintsünk, de az emberarcú ember alakjában testet öltve legyünk az emberiség javára!