Vidám napot / szerte szétguruló karikák...,

Egymásba fűzve tartani nehezebb-e a karikákat vagy szétgurítani, netán közösen összeszedni?

Valamit készre csinálni jóval nehezebb feladat, mint egy konkrét dolgot lerombolni — az utóbbi megállapítás a félig kész változatra is igaz. Tovább árnyalja a képet, hogy valaminek a létrehozása valóban megéri-e a rá fordított összetevőket. Ez esetben nem mindegy, hogy ki és kinek a nevében fizeti a révészt.

Akadhat olyan ínyenc, aki az asztalfőn trónolva, nagy pocakját nem csak a maga elé két kézzel vont, kondérban púpozódó falatokkal tömi egyre degeszebbre, hanem a tőle karnyújtásnál is jóval távolabb ücsörgő, keszeg alkatú, talán kissé korgó gyomrú emberek lapos tányérjáról is elcsen egy-két jobb falatot. Sokféle ember, sokféle ízlés. Mindenesetre, a jelentős súlyfelesleg távol esik a sportos alkattól. Igaz, terített asztalnál ember formájú bábokkal egészen jól el lehet sakkozni, akár évtizeden át. Azalatt még sajátos babérkoszorú is szövődhet a kobakja köré. Az országos kvalitású sakkjátékosnak idővel kijár a szoborba öntés privilégiuma is.

De az asztal mellett ülnek mások is. Az ő fejük nem tar még, derekuk körül úszógumi nem éktelenkedik. A kapzsiság csököttsége messzire elkerüli fiatalságukat. Ők úgy gondolkodnak — legalábbis, a jelen állás szerint — legjobb, ha a nagy közös asztalnál helyet foglalók mindegyikének nagyjából ugyanannyi kalóriamennyiség jut porciók formájában. Amennyiben ez a vágyálom beteljesülhetne, idővel mindannyian egyszerre talpra ugorhatnának, és közösen utána futhatnának a szerte szét gurult öt karikának.