: SZERENCSE — a szerencse és a pech, néha kéz a kézben jár (1975)

Sosem váltam megszállottjává egyetlen egy szerencsejátéknak sem. Az utcaszintnél két lépcsőfokkal lejjebb lévő Váci úti Totó-Lottó egységbe első alkalommal édesapámmal térhettem be, de felnőttként is ellátogattam ide 4 levelű lóheréért. Nem sok sikerrel. A hölgy, aki a régi rendszerben évtizedeken át vitte a kócerájt, egyszer magától kezdett mesélni, vagy talán én kérdeztem? Rég volt.

Rendszeresen bejárt hozzá egy maszek. Addig-addig próbálkozott a számok kombinációjával, míg telitalálata lett az 5-ös lottón. Az 1960-1970-es években 2-3 millió forint óriási összegnek számított. Mivel a szerencsés ember sajnálta a pénzt taxira, ezért előre kikötötte, hogy ebben az üzletben szeretné felvenni a főnyereményt. A helyben dolgozó hölgy erősen le akarta beszélni róla. A summát végül neki kellett saját pénzért taxival kiszállítania. A kifizetésig ott reszketett a pult mögött, nehogy idő előtt bejöjjön valaki, és jól fejbe kólintsa. Erre nem került sor. Nagy sebbel-lobbal érkezett a maszek. Felmarkolta a bankót, és még egy fél fabatkával sem hálálta meg az alkalmazott soknapos stresszét. De a hölgynek nem volt szerencséje. Idővel ugyanennek a férfinek ismét ötöse lett a lottón, a történet pedig megismétlődött.