Szerelem fa — csillagos ötös

Ha Ayia Napában időzünk, nézzünk szét alaposabban a településen. Megkezdett Felfedező sétánkat folytassuk a kriptaként jellemzett múzeum épületétől nem messze, a dombon létrehozott szobor és kaktuszparkban. Megfelelő kézügyesség hiányában gyermekként nem vágyakozhattam képzőművésznek, de kortárs szobrásznak, felnőttként akár világhírű is lehetnék. Ha lovat akartam rajzolni, ember lett belőle, ha embert, fordítva sült el. Vagy még úgy sem. Mindezt a kisiskoláskori gyurmázásaim eredménytelensége előre vetítette. Ahogy megpróbáltunk értelmet lelni a kortársalkotásokban Katival, egyre inkább ráéreztem a kézügyesség hiányának behozhatatlan előnyére. Kiváló szobrásszal karöltve, a remekbeinduló alkotáson a befejezéskor valamit én is el tudnék rontani. Eme humorosnak szánt bevezető után, kissé komolyabbra véve a szabadtéri tárlókat. Számos alkotást sikerült magamra adaptálva megfejteni. Nem egy alkalommal éppen az alábecsült botkezem által. Néhányuk szemre is adta magát, ám a többségük mondanivalóját végleg elvakította a fényességes nap. A kaktuszpark inkább keltette növényelfekvő benyomását, mintsem gondozott zöld területét, pedig hosszan kígyózó fekete locsolóslag utalt a kerti munkára.

Vissza a városba. A központnak számító jelzőlámpás útkereszteződésnél rátértünk a Nissi avenue főútra. Elő a fényképezővel. Euróért lehet fotózkodni szószátyár arákkal. A mellékutcában 17 órától üzemel a vidámpark. Bő három évtizedig elkerültem. A fülsértő zeneorgazmus gyógyír a depressziósoknak, ingerhiányosaknak. A káoszritmus még a hajszálerekbe is vért pumpál. Elgondolkodtató, hogy az eltelt évtizedek a technikai fejlődés révén mennyire más vitalitáskódot ültetett el a kölykökben. Akadt itt körbejáró lovacska, dodzsem, kosárlabda meg más efféle múltbeli nyalánkság. De újdonságok sora is szembejött velünk. Itt van példának a polipattrakció. A karjainak végében beülő körkörös forgás közben hirtelen mélybe zuhan vagy magasba felcsapódik. A hullámvasút robog, mint a nagy sebességű vasút. A rakétakilövést imitáló játék sem kutya. Kétszemélyes a beülő. Előbb egy lukon át a föld alá vonódik, majd elérkezik a több tíz méter magas acélrudak árnyékában a kilövés pillanata. Nem marad idő felsikítani – Kati szerint még nézni is rossz volt. A földre visszatérő gyermekasztronauták megilletődve várták a szkafandertől való megszabadulás örömteli pillanatát.

A két tavernát emelnék ki a főúton lévőkből. Egyikük előtt a Flinstone család kőkorszaki, káros anyag kibocsájtástól mentes járgánya parkol. A másik vendéglátóhely mellett csalinak életnagyságú szoborállatok pózolnak: elefánt, zsiráf, víziló és társaik. De meghökkentés terén nem maradt el tőlük a széles választékú autókölcsönző. Az üzlet előtt a Mercedes mellé kihelyezett babakocsit reklámozó tábla csillagos ötöst kapott tőlem.

A mindenki álma tengerről nem esett szó eddig. Szeptember végén 25 fokos volt, védett öblökben ennél kedvezőbb. A levegő hőmérséklete hasonlóképpen alakult. Miután elrepültünk Ciprusról, 10 Celsius fokkal melegebb lett. A strandok kék zászlósak. A Nissi beach különlegessége a homokos part közvetlen közelében lévő tenyérnyi köves-sziklás szigetecske: szerintem nagy hűhó semmiért. Fél lábszárig érő vízben gázoltunk át Katival. A hónapok változásával a víz mélysége is változik. Ez a strandcentrum. A kikötő felé haladva több fürdőzésre alkalmas partszakasz is letelepedésre csábított. Remek példa erre a Sandy beach, ahol a szálloda előtt kerekes székesek számára fürdőhely lett kialakítva. Harmincas férfi segítséggel vízbe jutva percekig úszkált a partközelben. A kikötő felé tartva a sziklás parti sáv miatt egyre körülményesebb vízbe csobbanni.

Pár kilométerre az üdülőtelepülés szélétől, a szerelem fa közelében, három természeti látványosságot érdemes felkeresni. Mi a szállástól az aktuális buszmegállóig tíz kilométert gyalogoltunk – a 101-es körjáratot is igénybe vehettük volna. Az első buszmegálló vitathatatlan színfoltja a bezárt zöldséges által otthagyott autóval kombinált sátortető. Kiváló lehetőség az árnyékba húzódásra. Elsőnek a tengeri barlangokat kerestük fel. A vízvájta üregek önmagukban is érdekesek, de a tengerből függőlegesen kimagasodó sziklafal hármas színrétegződése, fehér sárga és barna, pompás. Egy buszmegállóval tovább kilátópont adja magát. A magaslatot létráról elrepülő sirályok műalkotás dobja fel. A turista elé táruló tenger horizontja megérinti az ember lelkét. A hosszabb nézelődésről csak az égető napsugarak képesek lebeszélni. Ha visszatérünk a buszmegállóba és onnan továbbsétálunk, a második jobbra eső úton végighaladva kijuthatunk a félsziget végébe. Innen megfigyelhetjük az előbbi kilátópontot. A másik oldalon csoda szép öböl vizében hűsölhetünk – a part erősen köves, sziklás. Visszatérve a főúthoz, onnan pár percre, a tengerben természet alkotta sziklakapu. A partról feljáró vezet feléje, megkerülhetetlenül lezárva. Biztosan meg van az oka. A kőkaput a kirándulóhajók orral előre teljesen megközelítik, de a víz alatt felsejlő sziklák megálljt parancsolnak a kapitánynak.