56. SZEMÉRMETLEN
CSALÓ — alkalom szülte (1968.)
A szemérmetlen csaló
egy alsó tagozatos szemüveges kisfiú. Tudom róla, hogy keményen készült a soron
következő környezetismeret órára, mert az egész órai szóbeli számonkérés
eredménye, meghatározó jelentőségű lesz az év végi bizonyítványba kerülő
osztályzatra. Fejébe szuszakolta a sokféle zöldségféléről írott tudományt, de
egyben remélte is, elkerüli a számonkérést. Másként lett.
A padsorok felöl
szemlélve a feleltetést. A tanári asztaltól balra állt a hamarosan tudásáról
számot adó gyerkőc, jobb oldalra, az utána következő szemüveges kisfiú került.
A feleltetés technikai újítása volt, hogy a kihívott gyereknek a tanári
asztalon lévő cetlikből egyet el kellett vennie, és a rajta lévő kérdésre
kellett megfelelnie. Amíg a másik osztálytárs számot adott a tudásáról, addig
az utána következő összeszedhette a gondolatát.
A szemüveges kisfiú
kezében már ott volt a papíros. Elolvasta a kérdést, ráncba szaladt csöppnyi homloka.
Eközben a tanító néni a tőle jobbra álló gyermekre figyelt. A szemüveges kisfiú
a kezében tartott papírost szépen összehajtotta, visszatette a tanári asztalra,
és másikat húzott. Széthajtotta a lapot. Figyelmesen elolvasta a kérdést, és
felragyogott az arca. Helyére mehetett a tudásáról számot adott diáktárs.
Bíztatóan nézett
hősünkre a pedagógus. A burgonyáról kellett szakértőként beszámolnia. Tudását
meggyőzően vezette elő, a tananyag felénél szerencséjére a tanító néni
félbeszakította, piros ötössel küldte a helyére. Jól látszott rajta, mennyire
örül a sikernek. A lelke legmélyén viszont tudta, ez az ötös, nem az a ötös!