Vidám napot / szemérmetlen csaló...,

Akárki akármit gondol felőle, megérdemli a lebuktatást!

A szemérmetlen csaló egy alsó tagozatos kisfiú. Tudom róla, hogy keményen készült a soron következő környezetismeret órára, mert az egész órai szóbeli számonkérés eredménye, meghatározó jelentőségű lesz az év végi bizonyítványba kerülő osztályzatra. Fejébe szuszakolta a sokféle zöldségféléről írtakat, de egyben remélte is, elkerüli a számon kérést: de nem így történt.

A padsorok felöl szemlélve a feleltetést, a tanári asztaltól balra állt a tananyagról nem sokára számot adni készülő gyerkőc, és a jobb oldalra oda lett hívva az ő utána következő szemüveges kisfiú. A feleltetés technikai újítása volt, hogy a kihívott gyerekeknek a tanári asztalon lévő cetlikből egyet el kellett venniük, és a ráírt kérdésre kellett megfelelniük. Amíg a másik osztálytárs számot adott a tudásáról, addig az utána következő felkészülhetett.

A kisfiú kezében ott volt a papíros, elolvasta a ráírt kérdést, és ráncba szaladt tőle a homloka. Eközben a tanító néni a tőle jobbra álló gyermekre figyelt, és mohón itta a szavait. A szemüveges kisfiú eközben a kezében tartott papírost szépen összehajtotta, visszatette a tanári asztalra, és helyette egy másikat elvett róla. Széthajtotta a lapot, elolvasta a kérdést, és felragyogott az arca. Helyére ment a felelő diáktárs, a tanító néni pedig a soron következő gyermek felé fordult. A pedagógus kérésére a papíroson lévő feladatot felolvasta a szemüveges kisfiú: a burgonyáról kellett szakértelemmel mesélnie. A tananyag felét betű szerint betéve tudta, az utána következő részt, viszont csak nagyolva. Mivel az elejét olyan meggyőző precizitással mondta el a tanító néninek, hogy addigra a pedellus megbizonyosodhatott a kisdiák makulátlan tudásáról, ezért félbeszakította őt, és egy piros ötössel a helyére küldte. A szemüveges kisfiú visszaült a padba. Jól látszott rajta, hogy örül az ötös érdemjegynek ugyan, de a lelke legmélyén tudja: ez az ötös, nem az az ötös!