() SZAVAKKAL FESTETT KÉP — szorakaténusz (2023.)

Vajon milyen Madeira? Olyan, mint a nő és a férfi összessége. Lépten-nyomon fellelhető benne, a színorgiában burjánzó flóra szépsége, és a zordon-zord hegyvilág vadsága. A természet két jelképe, szinte mindenhol egymással szimbiózisban jelenik meg. Buja orgiájukat az Atlanti-óceán tajtékos hullámai nyaldossák körbe-körbe. Él és virul a természet, hol lágy napsütésben fürdőzve, hol a bősz viharoktól fenyegetve. A hegyek mély árkokkal szabdalt kőrengetege, és az óceán sziklaszirtjei, változatos színeket öltöttek magukra: sárga, vörös, barna, fekete. A növényzet nemcsak ebben tesz túl rajtuk, hanem az itthon ismert méreteiben is. A labdarózsa labda nagyságú, a könnyező pálma levele méternél szélesebb. A papagájvirág tucat növénynek számít. Nem ritka, hogy egy-egy fán, három különböző színű virágzat is pompázik. Azon sem érdemes szájat tátani, hogy a banánfa fürtben lógó termésére kék nejlonzacskót húznak, talán a rovarok elleni védelem okán, vagy talán a gyorsabb érés miatt? Egész nap sütött a nap, de az állandó légmozgás idillikussá tette a hőérzetet. A kék legkülönbözőbb árnyalatait mutató Atlanti-óceán mellé ritkán lehet közúton lejutni. Homokos fövenyben fölösleges reménykedni. Itt is kő és kő, melyeken csak megfontoltan szabad lépkedni.