Számlájára írom — nem adhat ki 

Skócia romantikus, különleges országrészként él bennem. Vérzivataros történelme, középkori legendás várkastélyai, változatos természeti környezete, valamint a skót dudát fújó skót szoknyás férfiak, a whisky, a kitalált Loch Ness-i szörny, és a skótok létező vagy nem létező fukarsága, mindegyike ráerősített erre. Nem állítom, hogy mindezeknek szép sorjában utánajártunk volna a feleségemmel, de Skócia épített és természeti örökségét érdeklődési körünknek megfelelően megpróbáltuk magunkba szívni.

Hogy miért nem a skót fővárosban Edinburghban szálltunk meg, hanem a legnépesebb városban Glasgowban, annak oka: most odarepül a magyar fapados. Mivel a nyugati és keleti parton fekvő két nagyváros közúton 75 kilométerre fekszik egymástól, és a távolsági buszok negyedóránként követik egymást, remek lehetőség egynapos kirándulásra. Persze, hacsak nem szól közbe a kiszámíthatatlan időjárás: mindkét oldalát megismerhettük.

Egy újabb városba történő megérkezés első két kihívása, a légikikötő kiismerése, és onnan a szállás megtalálása. A glasgowi repülőtér kis forgalmú, könnyen áttekinthető. A különböző irányokba tartó buszok a légikikötő előtt várakoznak. A Hatos állásról induló 77-es „városnéző”járattal, a belvárosi központi buszterminálig utaztunk: onnan például Edinburgh és Oban felé is el lehet jutni. A perselybe a menetjegy árát penny pontossággal érmében kell bedobni — pénzt visszaadni nem tud a sofőr — vagy kártyával lehet fizetni, de ebben az esetben a jegy árán felül további 5 fontot automatikusan levon a rendszer, és ezzel egész napos korlátlan számú utazásra jogosít fel. A megállóba beálló vagy a közlekedési lámpánál várakozó busz motorja mintha automatikusan leállna. Az egyik megállóban az utasváró a járda felé volt nyitott, valószínűleg a szél és az eső szokásos irányát figyelembe véve helyezték el így. Félútnál hosszasan megeredtek az égi csapok. Időzésre kényszerültünk a végállomáson. A buszterminál egyik vendéglátó egységében, komoly mennyiségű kávé plusz zsemlében sült angolszalonna ára 2,65 font — kígyózó sor állt érte. Tőlem balra egy megnyerő orgánumú férfi ült a padon, mellette a kávéja. Jó volt hallgatni beszédét. Stílusos volt, ám miután elment kiderült, nem telefonált, hanem magában beszélt — ezt a pozitív élményt a nem látás számlájára írom.