Számkivetve
Úgy csörtetek számkivetve,
mint magányos őszi medve,
vagy mint vadon puszta ölén
ődöngélő árva bölény.
Néked is jobb, kivert bika:
te, a csorda legjobbika
busa fejed szügyre vágva
belerobogsz a világba.
Ámde én hová rohanjak?
Ki teheti, jó is annak:
szabadon él, mint a madár,
tágul előtte a határ.
De énnekem rejteznem kell.
lesipuskás minden ember;
minden bokor kémet rejthet,
minden himpellér elejthet.
Rettegem a vadász kését,
nem lelhetek soha békét;
minden nyilas lenyilazhat,
minden nyálas benyálazhat.
Minden rajkó megrikolthat,
minden szajkó megszitkolhat,
minden zsivány meggyilkolhat,
sose tudni: lesz-e holnap?
Jaj annak, kit már nem véd a
lomb és a törvény: szabad préda.
Az már többet nem menekhet,
gonddal kél és búval fekhet;
ő az erdő űzött vadja,
s nincs enyhely, mely befogadja.
Egy a vége minden szónak:
Százszor jaj a bujdosónak!
- Budapest, 1944. november 1.