: SZÁJHAGYOMÁNY ÚTJÁN — kapirgálás (2016)

A fiatal pár vidéken kezdte a pénz összekapirgálását. Szorgalmasak voltak. Egyikük annyira, hogy valamelyik következő nyarat, hűvös klímájú műintézmény zárkájában tölthette. Visszavárta az asszony. A pénz mindenhatósága lett a férfi istene. Ez visszahatott az érzelmi alapon induló kétfős, de idővel négy főre bővült, családi vállalkozás belső életére. Mire a fiúk nagykorúvá váltak, szép sorjában elhagyták a családi fészket. Legvégül a feleség is a távozás hímes mezejére lépett. 

A férfi tovább építgette vállalatbirodalmát. Ha kellett, üzletet kötött, ha szükségét érezte, a raktárban együtt gürizett a melósokkal. Tette jóval a nyugdíjas koron túl is.

A kereket oldott testvérpár közös vállalkozásban is kereste a kenyérre valót. Jó üzleti érzékkel lettek felmálházva otthonról. Szépen gyarapodtak, igaz, ez a változás, a külső szemlélődő számára, csak az idősebb fiú esetében vált szembetűnővé. A másik fiú, csendesen csörgedező csermelyként csordogáltatta tovább, magányos egyhangú életét. Semmi fényűzés, semmi úri-muri. Kinézete alapján egy lány szeme sem akadhatott meg rajta. Élt-halt a tőzsdézésért.

A másik fiatal párhoz háromszor kelepelt be a gólya. Nagy választék nem volt, a kéménybe mindháromszor egy-egy leánygyermeket pottyantott a gólya. Az apuka itt is jól menő vállalkozást vitt. A három lány közül a legidősebb, felnőve, az ő cégéhez került, felsőfokú szakmai végzettséggel. A hugik nem törték össze magukat a tankönyv fölé görnyedésben. Életük megalapozására, és további stabil háttérnek, szemük előtt ott lebegett, a zsákszámra igénybe vehető szülői apanázs. Ebben a családban is, a pénz és az egzisztencia, közösen rajzolták meg a kőkemény szabályokat. A három testvér közül az idősebbik csemete alaposan kilógott a libasorból. Nem viselte volna szívesen, a nyakába akasztott pénzpóráz öntörvényű rángásait.

A kiszámíthatatlan sors szeszélye folytán, egy baráti társaság összejövetelén, a magának való fiú, és az apja cégében jól kereső hölgy, összetalálkoztak. A fiatalember csendes egyszerűségében lehetett jelen, a lány tűzről pattant egyéniségként. A feltűnően szép nőnek a fiú higgadtsága és okossága imponált. Ahogy ilyenkor szokott lenni, nagyot dobbant a női szív, megpecsételődött a férfi sorsa. Mivel mindketten pénzesek voltak, de ez egyikükön sem látszott meg, ezért ezt a témát úgy kerülték, mint egér a macskát. Többnapos kirándulásra indultak, egy rozsdásodó autóval, meg egy szakadt sátorral.

A fiú mamája és a testvére is, hamarosan megismerhették a nőt. A mama teljesen el volt ragadtatva. Az öccsénél külsőre klasszisabb báty, teljesen odalett a fehérnépért, aki csinossága mellett okos is volt. Megpróbálta szóval magához édesgetni, de kosarat kapott.

Hamarosan azzal a hírrel rukkolt elő az idősebb testvér, hogy a cégnél eltűnt néhány millió, melyért egyértelműen az öccsét tette felelőssé. A két fiú viszonya teljesen megromlott. A bíróságon vádaskodó báty, az anyjával is minden kapcsolatot megszakított.

Eközben a tőzsdéző fiú egyik barátja családostól Nyugat-Európában próbált szerencsét. Az összespórolt pénzt tranzakcióval megpróbálta gyarapítani, vesztére. Több év munkája után, üres zsebbel kulloghattak haza. A fiú gálánsan viselkedett barátjával. Egy család részére optimális méretű lakás kinézésére megkérte a barátnőjét, majd a haverja nevére megvásárolta. Az ingatlant kifogástalanul berendeztette.

A párkapcsolat elején apja vidéken prosperáló cégénél állt alkalmazásban a lány. Szabadidejében a távoli fővárosba sietett. Az édenkertből a családjához visszatérve, mindig komor fellegek gyülekeztek a feje fölött. Oka volt: a fiú középfokú végzettsége, a nem kvalifikált munkahely és az albérleti lakás. Az örökös konfrontálódásra szép lassan kezdett rámenni. Saját indíttatástól vezérelve felkerekedett a fiú és bekopogtatott, a rá és a rájuk egyaránt acsarkodó szülőkhöz. Próbálta szépen kérlelni őket, hasztalan. Egyre több keserv töltötte el az egyre jobban összeszoruló szívű lányt, mígnem egyszer túlcsordult az a bizonyos pohár. Véglegesen a fővárosba költözött. Lassacskán lehűltek a kedélyek. A fiú továbbra is otthon, az albérletben dolgozott, a lány is, a másik szobában. Nem éltek nagy lábon, nem általa remélték a boldogság élethosszig tartó kiteljesedését.

Az anyósjelölt és a lány megértették egymást. Ha hármasban voltak, és kissé megcsörrent a kanál a fiatalok között, csendesen szemlélődött, vagy elment sétálni. Eközben az életre való lány mellett szép lassan elkezdett kinyílni, a magába forduló típusú fiú.

Az apósjelölt egyenesen odavolt a reménybeli menyéért. Apa és fia között hosszú éveken át nem volt semmilyen kapcsolat sem. A 80 felé közeledő öreg úr egyszeriben megfiatalodott. Befejezte a kerek életen át tartó pénzhajszolást. Az élet számlájának egyenlegjavítására gondolt. Felkereste a lány apját, és javasolta, vegyenek közösen lakást a fiataloknak. Terve csúfos kudarcba fulladt. Nem vacakolt sokáig, döntött. Megkérte a fiatalokat, hogy keressenek maguknak egy kedvükre való, család számára is kényelmes méretű lakást. Miután mindez teljesült, az ingatlan tulajdonjogát megosztotta a fiatalok között, a haszonélvezetről lemondott.