Vidám napot / szájhagyomány útján...,

Zsugorfóliába csomagolva.

Az első fiatal pár vidéken kezdte el a pénz összekapirgálását. Szorgalmasak voltak, egyikőjük annyira, hogy az egyik nyarat egy hűvös klímájú helyen vészelhette át. Az asszony visszavárta őt. A férj istene a pénz mindenhatósága lett. Ez visszahatott az érzelmi alapon induló kétfős, de idővel négyfőre bővült vállalkozás belső életére is. Mire a fiúk nagykorúakká váltak, szép sorjában elhagyták a családi fészket: legvégül pedig a feleség is a távozás hímes mezejére lépett. Az apa viszont tovább építgette vállalat-birodalmát: ha kellett üzletet kötött, ha szükségét érezte, a raktárban együtt gürizett a melósokkal. Tette ezt jóval a hivatalos nyugdíjas koron túl is.

 A kereket oldott testvérpár közösen is keresték a kenyérre valót. Jó üzleti érzékkel lettek felmálházva otthonról. Szépen gyarapodtak, igaz ez a külső szemlélődő számára csak az idősebb fiú esetében válhatott szembetűnővé. A másik fiú — ezután csak Tőzsér — csendesen csörgedező csermelyként csordogáltatta tovább visszahúzódó életét. Semmi fényűzés, semmi úri-muri. Élt-halt az itt most nem nevesített pénzkeresési teendőjéért. Az utcán egy lány szeme sem akadhatott meg rajta jogosan.

A másik fiatal párhoz háromszor kelepelt be a gólya: nagy választék nem volt, mindháromszor egy-egy leánygyermeket pottyantott bele a kéménybe. Az apuka itt is jól menő vállalkozást vitt. A három lány közül a legidősebb felnőve az ő cégéhez került felsőfokú szakmai végzettséggel. A hugik nem törték össze magukat a tankönyv fölé görnyedésben. Életük megalapozására és stabil háttérnek ott lebeg szemük előtt a zsákszámra számba vehető szülői apanázs. Ebben a családban is a pénz és az egzisztencia közösen rajzolták meg a kőkemény szabályokat. A három testvér közül az idősebbik csemete alaposan kilógott a libasorból, ő nem viselte volna szívesen a nyakába akasztott pénz-póráz öntörvényű rángásait. A továbbiakban ő lesz, Rajka.

A kiszámíthatatlan sors szeszélye folytán egy baráti kör összejövetelen Tőzsér és Rajka is megjelentek. A fiatalember csendes magányában lehetett jelen a társaságban, Rajka viszont éppen a vele ellenkezője típus. A lánynak mégis feltűnt Tőzsér higgadtsága és okossága. Ahogy ilyenkor lenni szokott, nagyot dobbant a leányzó szíve, és ezzel visszavonhatatlanul megpecsételődött a fiú sorsa. Mivel mindketten pénzesnek számítódtak — de ez egyiken sem látszott meg — ezért ezt a témát úgy kerülték, mint macska a forró kását. Többnapos országjáró kirándulásra indultak egy rozsdásodó autóval meg egy szakadt sátorral.

Tőzsér mamája és testvére is hamarosan megismerhették Rajkát. A mama teljesen el volt ragadtatva tőle, a Tőzsérnél külsőre fényévekkel klasszisabb forma bátty pedig egészen odáig lett érte: a hölgy feltűnően csinos, és okos. Hamarosan azzal a hírrel rukkolt elő az idősebb testvér, hogy a cégnél eltűnt néhány millió: ezért egyértelműen Tőzsért tette felelőssé. A két fiú viszonya teljesen megromlott. A bíróságon vádaskodó báty az anyjával is megszakított mindennemű kapcsolatot. Eközben Tőzsér egyik barátja családostól Nyugat-Európában próbált szerencsét. Az összespórolt pénzt a barát egy tranzakcióval meg akarta fejelni. Vesztére tette, lényegében pénz nélkül térhettek haza több év után. Tőzsér gáláns volt velük: egy család részére optimális méretű lakás kinézésére megkérte a barátnőjét, majd a haverja nevére megvásárolta, és kifogástalanul berendezte.

A párkapcsolat elején apja cégénél állt alkalmazásban Rajka: szabadidejében sietett a tőlük távol lakó szíve választottjához. Tőle visszatérve mindig komor fellegek kerekedtek a megye szerte nagy ívű ház fölött. Oka volt ennek, Tőzsér alacsony fokú iskolázottsága, nincs stabil egzisztenciája — értsd: nem rendelkezik konkrét munkahellyel — és amiért albérletben kvártélyozta el magát. Idővel a fiú saját indíttatásból felkerekedett szíve szerelmével, és ellátogatott a rá és rájuk egyaránt acsargó családhoz. Próbálta szépen kérlelni őket, hasztalanul. Egyre több keserv töltötte el Rajka egyre kisebbre összeszoruló szívét, mígnem egyszer túlcsordult a pohár, és véglegesen odaköltözött a barátjához. Lassacskán — amennyire lehetett — lecsendesedett a múlt forrongása. A fiú otthon dolgozott, és a lány is leginkább a másik szobában kereste meg a fizetését. Nem éltek nagy lábon, nem általa remélték a boldogság élethosszig tartó kiteljesedését.

Tőzsér mamája és Rajka jól kijöttek egymással. Ha hármasban voltak, és kissé megcsörrent a kanál a fiatalok között, csendesen szemlélődött vagy éppen vette a nem létező kalapját. Eközben az életre való lány mellett szép lassan elkezdett kinyílni a magába forduló fiú. Idővel Tőzsér papája is megismerhette a reménybeli menyét: apa és a fia között hosszú éveken át semmilyen kapcsolat nem maradt fent. A nyolcvan felé közeledő öreg úr szeme felcsillant, teljesen elbűvölte őt Rajka varázsa. Addigra befejezte az egy kerek életen át történő pénzhajszolás fáradságos robotját: az élet számlájának egyenlegjavítására gondolt. Megkereste Rajka apját és javasolta, vegyenek közösen lakást a fiataloknak. Terve csúfos kudarcba fulladt. Nem vacakolt sokáig, döntött. Megkérte a fiatalokat, hogy keressenek maguknak egy kedvükre való, család számára is kényelmes méretű lakást. Miután mindez teljesült, az ingatlan tulajdonjogát megfelezte a fiatalok között, a haszonélvezeti joggal pedig nem kívánt élni. A jövőképben pedig haloványan felsejlik egy poronty körvonala.

A történet itt nem ér véget, de a továbbiakról nincs szájhagyomány útján terjedő újabb értesülésem.