: SZÁGULDÓ DIVAT — ismétlődő múlt (2016.)

Február. A hőmérséklet alig múlta fölül a fagypontot. Lefékezett a szerelvény. A meleg vagonból örömmel szálltunk ki a párommal, hogy a havas tájon a főváros felé visszafelé indulhassunk. Nem fáztunk, mégis alaposan kiléptünk. Már túl jártunk az élelmiszerüzleten, amikor felfigyeltem, a hátunk mögött, tőlünk jobbra gördülő babakocsi műanyag kerekének zörgésére. Elhúztunk a csendes temető mellett, átkeltünk a forgalmas főútvonalon. A babakocsi kerekei továbbra is ugyanolyan távolságban zakatoltak a hátunk mögött. Menet közben hátrapillantott Kati, és már mondta is:

— A babakocsit egy kiskorú anyuka tolja. Alul testhez simuló cicanadrág, felül egy derékig érő vékonyka dzseki van rajta.

Feltűnő sietségének igazolható oka lehetett a fázós állapot. Hamarosan beért minket, aztán megelőzött. Öt és fél kilométeres sebességgel haladtunk ekkor.

— Talán forma 1-es versenyzőnek készíti fel a csemetéjét! — jegyeztem meg kissé ironikusan.

Hamarosan rám köszönt nagykamasz korom idevaló emléke. Télen az utcán előbb kékeslilára kellett fagynom ahhoz, hogy a rajtam lévő dzseki cipzárját felhúzzam.