: SZABÁLYTALAN — a belőle fakadó élettapasztalat (1968.)

A tízéves életkort alulról kaparásztuk az első barátommal. Lett egy örökhajtós váznélküli bringám háromszáz forintért, de alig néhány napig tekerhettem. Történt, hogy a lakótelepen az úttesten a száznyolcvanfokos balívű kanyarba úgy hajtottam bele, hogy az előttem haladó autót balról előztem, eközben a másik szemből érkezett. Éppen a két járgány közé ékelődtem, ezért nem csoda, hogy miután elmúlt a veszély, leszálltam a kétkerekűről és remegő lábakon hazatoltam. Nem én kértem a drót szamár eladását, hanem miután az esetet elmeséltem a szüleimnek, másnap a kocsi tárolóban már csak a hűlt helyét találtam.

Imi barátom is kapott egy bringát a szüleitől. Egyik alkalommal felültem a hátsó csomagtartóra. A Dagály utcában a Váci út felé karikáztunk, hol máshol? Megérkeztünk a főút közelébe, valamiért megbillent a bicaj, reflexszerűen letettem a jobb talpamat. Eközben előre tekintettem, a forgalmas főútvonal felé.

A villamos síneken keresztben állva, egy kisteherautó várakozott. A jármű hátulját láthattam. Az Árpád híd irányából jobbról egy motoros érkezett. Arra lettem figyelmes, hogy felkiált a kétkerekű vezetője, félkörívben felrepül a levegőbe, majd a járda szélében az úttestre vágódik. Gyorsan odasiettünk a balesetet szenvedett emberhez, akit a hamarosan érkező mentőautó nyílt combcsonttöréssel kórházba szállított. A teherautó eleje enyhén belelógott a főútvonal belső sávjába, annak első lökhárítójának ütközhetett a figyelmetlen motoros.