Vidám napot / szabálytalan...,

A belőle fakadó élettapasztalat.

A tízéves kort még alulról kaparásztuk az első barátommal. Lett egy örökhajtós, váz nélküli bringám háromszáz forintért, de alig néhány napot tekerhettem rajta csupán. Történt, hogy a lakótelepen egy száznyolcvan fokos bal ívű kanyarba úgy hajtottam be az úttesten, hogy az előttem haladó autót belülről előztem, miközben szemből érkezett egy másik benzinfaló. Éppen a két járgány közé ékelődtem be, ezért nem csoda, hogy miután elmúlt az engem váratlanul közrefogó veszély, leszálltam a kétkerekűről, és remegő lábakon hazatoltam. Nem én kértem szüleimtől a drótszamár eladását, hanem miután elmeséltem nekik a történteket, másnap már csak a hűlt helyét találtam a kocsi tárolóban.

Imi barátom is kapott egy bringát a szüleitől. Egyik alkalommal felültem a hátsó csomagtartóra. A Dagály utcában a Váci út felé karikáztunk: hol máshol? Megérkeztünk a főút közelébe, és valamiért — nem emlékszem az okára már — de megbillent a bicaj alattam, és a stabilitás érdekében letettem a bal lábamat. Eközben előre tekintettem, a forgalmas Váci út felé.

A villamos síneken egy kisteherautó várakozott — keresztben állva a főútvonalon — az Árpád-híd irányából jobbról pedig egy motoros érkezett. Arra lettem figyelmes, hogy felordít a motoros, magas ívben felrepül a levegőbe, majd a járda széliben az úttestre pottyan. Gyorsan átsiettünk a balesetet szenvedett emberhez, akit a hamarosan érkező mentőautó nyílt törésekkel szállított a kórházba. Emlékezetem szerint, a teherautó eleje enyhén belelógott a főútvonal belső sávjába, és a motoros a teherautó első lökhárítójának ütközhetett.

Egyik eset sem hagyott bennem mély nyomot, de mindkettőre kristálytisztán emlékszem.