Szabadlábon — Vasa

Gyalogosan hatodiknak a Langholmen-szigetet kerestük fel. Eredetileg itt szándékoztunk megszállni, de elutazás előtt kedvezőbb ajánlatot kaptunk. A természet eldorádójaként jellemezhetném a szigetet. A parkokon túl fészernyi méretű színes házikók, virágos kerttel. Mint a mesében: Manófalva. 1869-től egy börtön működött itt, amely jelenleg múzeum, szálloda és hostel. Igen, itt szándékoztunk megszállni, mégpedig egy cellában. A szűk térben emeletes vaságy várt volna ránk, meg kisebb ablak, a szabadulás reményét sugározva. Aki ennél kevésbé romantikus időzésre gondol, annak ajánlhatom az emeleti szállodát. A jelentős kiterjedésű épületkomplexum teljesen jó állapotban mutatkozik, a centrumtól órányi gyalogos távolságban. Aki kilép a főbejáraton, és van egy perc szabadideje, az máris a strandon találja magát. Csak az idill jelzővel illethetem. Fás környezet, lassan mélyülő kristálytiszta víz. A vele szemben lévő szigeten zöld lombtenger borul a víz fölé. A látképet kis házak színesítik. A gyerekeknek dobozban játékok, kedvük szerint. A dús zöld gyepre is letelepedhetünk, meg asztal padokkal helyre is. Vízi eszközök bérelhetők. Kissé távolabb parányi söröző. Ez minden. Augusztus elején, a víz hőmérséklete partközelben 16-20 fok lehetett. Szélében egyévestől hatéves korig gyerekek lubickoltak, jókedvűen. Több fiatal hölgy tartott a habokba: a vízbegázolást követően csendben váltottak úszásra. Nem így az egyetlen férfi, aki a víz hidegétől panaszosan felkiáltott.