: SOLOHOV UTÁN — emberi sorsok (2009.)

Édesanyám első munkahelyén pár hónap híján húsz évet húzott le. Kedvére való volt a munkaköre, szívesen járt be dolgozni. Egyik kolléganőjének a férje nagyon vágyott gyermek után. A maga módján minden tőle telhetőt megtett a nemes ügy érdekében. A feleség látszólag nagyon sajnálkozott az eredménytelenségen, csak azt az egyet felejtette elmondani, hogy folyamatosan fogamzásgátló tablettát szed.

Egy másik házaspár esete másként esett meg. Lángoló szerelemmel voltak egymás iránt. Ugyanilyen hőfokkal szerettek volna közös gyermeket. Ők sem jártak sikerrel. Egyikükben annyira erős volt a gyermek utáni olthatatlan vágy, hogy emiatt fájva ugyan, de békésen elváltak. Az emberi kapcsolatot továbbra is tartották. Idővel mindketten házasságra léptek. Mindkét családban születtek gyerekek, de ők továbbra is egymást szerették, mint a kezdetekkor. Hiába lettek meg az utódok, keserédes maradt az életük.

A fiatal lány minden szempontból a férfi ember álomideáljának számított. Több mint szép volt, tökéletes formatervezett és az iskola terén sem lehetett panasz rá. Fülig szerelmes lett a hozzá illő korú fiatalemberbe. Ő is hasonló érzéseket táplált a lány iránt. Alkalom adtán, az utcán futva rohantak egymás karjaiba. Okát nem tudom pontosan, de vélhetően, a fiú mamájának ármánykodása miatt, a fiatalok között idővel megromlott a kapcsolat. A perzselő szerelem következtében a teljes odaadással kinyíló lány sebezhetővé vált, és kitörölhetetlen nyomot égetett bele a nemtelen támadás. A későbbiekben néha-néha feltűnt mellette egy-egy udvarló, de a kapcsolatok rendszerint kérészéletűnek bizonyultak. Évtizedek múltán is megmaradt szemigéző külleme, de arcáról végérvényesen eltűnt az érzelem. Az utóbbi években megváltozott minden. Egy nála jóval idősebb férfi kötött ki mellette. Ápolt, jól öltözött, megnyerő, közvetlen stílusú. Igaz, tizenöt évvel idősebb nála, és több, mint nem szép. De nem az utóbb felsorolt ismérveken múlik, a harmonikus kapcsolat.

Középiskolai osztály. A fiúk összedugták a fejüket, és a móka kedvéért abban maradtak, hogy havonként váltogatva egymást, az osztály legcsúnyább lányának fognak udvarolni. Elsőnek az a fiú tette a szépet, akibe a szóban forgó lány reménytelenül szerelmes volt. A minden képzeletet felülmúló lehetőség következtében a lány kivirult, egyre szebbé vált. Ez a váratlan fordulat annyira meglepte az elképedt fiúkat, hogy az eltelt egy hónap után, már komolyan versengtek a gyönyörűvé vált lány kegyeiért.

A vállalkozó apuka jócskán belekóstolt a pénzcsinálásba. Emellett bőven maradt ideje a félrelépésre is. Tudhatott erről a feleség, de a két közös gyermek meg a jólét, befogta a száját. Az ikerfiúk egyike olyan életre való lett, mint a kedves apuka. A másik utód kissé visszahúzódó, depressziós lett. A nyugdíj előtt álló papa a cég irányítását előbb a rátermett fiúra szerette volna testálni, de ő nem kért belőle. Nem volt más hátra, előtérbe került a háttérben lévő fiú. Bár hősiesen megpróbálkozott a lehetetlennel, nem az ő világa volt. Ezért Apja őt keményen kiosztotta a telefonon:

— nem érdemled meg az életet! — a ledorongolt fiú depresszió elleni gyógyszert szedett, melyről mit sem tudott az apuka.

Ekként alakultak a továbbiak. Az életre való fiú nem nősült meg, gyermeke sem lett, és vélhetően, nem csóróként tengeti az életét. Szüleivel ugyan tartotta a kapcsolatot, de erős érzelmi szálak nem kötötték egymáshoz őket. A szerényebb képességű fiún erősen megakadt a nők szeme. Hogy-hogy nem, de beleszeretett egy hétköznapi házaspár egyszerű lányába. Amikor látványos autójával megérkezett a lakótelepre, a szülők felhívták a figyelmét, hogy itt nem egy nő lakik, hanem a lányuk. Amennyiben fehérnépre van szüksége cicázásra, máris kifordulhat az ajtón. A fiú hamarosan megkérte szíve választottjának a kezét. A szülőkben, és a menyasszonyban is, olyan emberekre talált, akik szeretetben és békességben éltek egymással. A szülők befogadták. A házasságkötésre a vőlegény nem hívta meg, sem a szüleit, sem az ikertestvérét. Megszületett a baba, de az újdonsült apuka édesanyja, édesapja és az ikertestvére, nem csengethettek be hozzájuk. Megtalálta a végleges helyét.