Sok sikert kívánunk — skatulya

A Központi Vasúti Pályaudvarról — a 3-as vágányról — az SKM gyorsvasúttal Sopotba tartunk, hogy onnan Gdansk felé visszagyalogolva további emlékeket gyűjtsünk. A 17 perces út 1,7 euróba kerül. Leszállni a második Sopot feliratú vasútállomáson kell.

Sopot fürdővárosi működését 1808-ban kezdte, majd 1823-ban megnyitották a város első gyógyfürdőjét. Az egészségi javulásra vágyó fürdőzők megjelenésével nemcsak a város ma is látható arisztokratikus arculata épült ki, hanem egy másik fontos nevezetesség is létesült: itt található Európa leghosszabb faszerkezetű mólója, amely 511,5 méter hosszan nyúlik a tengerbe, kis kilátóteraszokkal. A műtárgy felkeresésére belépőjegyet kell váltani. Kerekesszékesek, és a hozzájuk hasonló helyzetű látogatók előnyben. Végében vendéglő, ahonnét továbbhaladva lépcsőn kell lemenni, a kalózhajónak álcázott étteremhajóig.

A vasútállomás aluljárójából kijőve első érdekesség a Krzywy Domek, azaz a Görbeház nevű bevásárlóközpont, ami első ránézésre ellent mond minden építészeti előírásnak. A tengerpart felé tartva fás környezetben, békebeli erkélyes, verandás villák. A főtér közelében art kiállítóhely, de a nyitásig nem időzünk egy órányit. A már ismerős Európa bajnok mólóhoz érkeztünk. Balra Gdynia felé lehetne sétálni, jobbra Gdansk felé. Induljunk arra.

Gyönyörű napsütés, és 22 Celsius fok meleg a klímakörnyezet. A széles sárga homokos tengerpart fokozatosan benépesül. Van aki térdig áll a vízben, másvalaki erőteljes karcsapásokkal Svédország partjai felé tart. Tervének megvalósulásához ezúttal is sok sikert kívánunk. Legtöbben napfürdőznek. Eleinte úgy voltunk vele még, hogy az épített környezet olyan, mintha Nyugat-Európában lennénk, de nem, annál különb. Ugyanis, Kati kritikus szeme semmilyen kivetnivalót nem fedezett fel. A széles kerékpárutat, és az ugyancsak kényelmes járdát, zöld sövény választja el egymástól. Balra a homokos fövény felé, teraszos vendéglők ízlésesen megterített asztalokkal. Környezetük is mutatós. Az épületek között pallón lehet lejutni a partra, ahol pénzérmével igénybe vehető mosdók. A sétaút másik oldalán szintén éttermek. Azokon túl, három-négy emeletes szállodák, apartmanházak. A gyalogos és kerékpárutat teljes hosszában árnyékban lehetett megtenni. 2,2 kilométerrel távolabb Gdansk feliratú tábla jelezte a városváltást. Ettől eltekintve mit sem változott az irigylésre méltó környezet. További negyedóra múlva újabb információs tábla követte: a villamoshoz jobbra kell tartani. Rövid séta után a 2-es,a 6-os és a 8-as villamosok külső végállomásához megérkeztünk.

Kezünkben turistatérkép, de többnyire járókelőktől érdeklődtünk utunk következő célállomása felől. A vasúti vágányok fölött áthaladtunk, melynek tényét, a helybeazonosítás szempontjából helyesen ajánlotta figyelmembe a feleségem. Megéheztünk, megszomjaztunk. Nagyobb élelmiszerboltból ízletes harapnivalóval, és egy üveg „Táncos” sörrel tért vissza Kati. Még a rendszerváltás előtti időkből ismertem ezt a sörfajtát, amelynek címkéjén piros és kék ruhás nő és férfi táncol. Annak idején kevésbé komáltam, a mostani íze viszont mindkettőnknek bejött. Útra keltünk. Éppen ott kérdeztünk rá az oliwai katedrális helyére, ahol egy járda elágazott a park felé.

Oliwa Gdańsk legelegánsabb városrésze. Legismertebb látnivalója a Katedrális. A cisztercita templomot a tizenharmadik században alapították. 107 méter hosszú, háromhajós, gótikus alaprajzú istenháza. A falakon korabeli freskók, és festmények maradványai. Kincse a monumentális orgona, amelyet a tizennyolcadik században épített Johann Wilhelm Wulff mester. A hangszer hétezer-nyolcszázhetvenhat sípos. Különleges zenei élményt nyújt. Nemcsak robosztus hangjával, hanem látványvilágával is magával ragadó – a mozgó angyalfigurák, csillagok, és harangok, igazi barokk látványosságot jelentenek az orgonakoncertek alatt. Nyáron naponta kétszer, 11 és 15 órakor tartanak rövid orgonabemutatókat, amelyek során a hangszer teljes hangzásvilágát, valamint vizuális effektusait is bemutatják. Szombaton kora délután érkeztünk meg eléje. Odabentről orgonajáték hangja szüremlett ki, gyorsan beljebb kerültünk. A program utolsó percét megcsíptük, de ez még így is jó volt, mert legalább megtapasztalhattam az orgona bődületes hangerejét. A koncert egyébként telt házas volt, és fizetős. Kijőve magányosan várakozó vőlegényre figyeltünk fel. Közelében fiúcska, kezében díszpárnán jegygyűrűk. Kezében menyasszonyi virágcsokorral érkezett valaki. Miután bentről kijöttek a koncertlátogatók, a vőlegény bement a templomba.

A városnegyed egyedi hangulatát fokozza az oliwai Patakvölgy, amely a városrészen keresztülfolyva természetes zöldfolyosót képez. A folyam mentén sétálva, régi vízimalmok maradványait, és festői hidakat fedezhetünk fel. Visszamentünk abba a villamosmegállóba, ahol emlékezetes ebédünket egy órával ezelőtt elfogyasztottuk. Begördült a 60-as egykocsis nosztalgiajárat, amely csak hétvégéken keringi be a város eme részét — buszból ugyanilyen a 600-as Mercedes típusú járat. Szerencsénkre a következő célállomásig helyből, a 12-es villamossal a végállomásig kellett utazni.

Ha Zaspa, akkor Monumental Galery. Mert ami igaz az igaz. Külföldön sem hagyjuk magunkat kisemmizni. Már a villamosból is feltűnt, amiért idejöttünk. Ettől függetlenül, a fő csapásirányra rá kellett találni. Sikerült. Ovális alakban, tizennégy emelet magas lakótelepi környezet. Aki ekkor kezdi el keresni a több tízezer négyzetméter alapterületű art kiállítóteret, az gyorsan szálljon vissza a villamosra. A Monumentál Galeri nem más, mint az előttünk magasodó, a rendszerváltás előtti korból való, de azóta teljeskörűen felújított zöld környezetben lévő lakótelep. Hatvan épület oldalfalára lettek absztrakt, és figurális képek felmázolva. Igen, így is lehet és milyen jó is. Néhány festmény színét erősen kifakította a nap, máshol lombos fák gátolták az akadálytalan rálátást. De ennek ellenére nem lehetett okunk panaszra. Húsz-huszonöt falfestményre lett rálátásunk. Megjelenésükkel átfestették a régi szürke negyed hangulatát. Az alkotásokról ezúttal nem árulok el semmit: tessék repülőjegyet foglalni.