83. SEHOGYAN NEM ÉRTETTEM — fakultatív (1972.)

A zömök fiú felső tagozatos osztálytársam volt. Az igazi Angyalföldön kettesben róttuk a flasztert, a Váci út és a Lehel utca között. Hamar félárván maradt a srác. Édesanyjával egy magas téglakerítés mögött rejlő, apró udvarú házikóban laktak. Mindenkivel barátságosan viselkedett. Az iskolában nem volt rá panasz. Bár igazi barátságba nem keveredtünk, kedveltem őt.

Kettesben koptattuk a gyárkéményektől füstkarika illatú járdát. Hozzájuk tartottunk. Az utolsó keresztutca után járhattunk már, amikor se szó se beszéd, sarkon fordult a haver.

— Nem arra laktok? — és a házuk irányába mutattam.

— De, igen!

— Akkor miért nem arra megyünk tovább!

— Mert az utcán előttünk keresztben átszaladt egy fekete macska! Megkerüljük a tömböt!

A meglepetéstől elkerekedett a képem — egy nyamvadt fekete macska miatt ekkorát kerülni?

— Te ezt valóban komolyan gondolod? — mert az egész rém nevetséges volt előttem.

— Igen, mert babonás vagyok!

Rövid gondolkodás után:

— Egy másik színű macska miatt is kerülnél?

A nemleges válasz a fejemben kibogozhatatlan kavart okozott. Addig fogalmam nem volt a babona mibenlétéről. Az osztálytárs masszív fizikumú kamasz és nála mégis erősebb lenne egy bolhás fekete macska? Nem volt mit tenni, én is megfordultam és kényszeredetten követtem őt a fakultatív környéknéző kiránduláson. Útközben osztottam és szoroztam: ő nálam jóval izmosabb ugyan, de én egy zsáknyi fekete macskánál is erősebb vagyok!