() SEBESSÉG — traffipaxszal nem mérhető (2017.)

A középkorú hölgy egy hazánktól távol eső mediterrán szigeten, Lanzarotén látta el a buszvezetői szolgálatot. Hogy az állatkertbe tartva éppen az általa vezetett járatra szállhattunk fel a párommal, javunkra lett. Az első ajtónál lévő kettős ülésen foglaltunk helyet. A kétszer egysávos utat középen széles, vulkanikus eredetű fekete sáv választotta ketté. Magas pálmafák és pompázatos kaktuszok ékítették, de nem ettől a varázslattól ámultunk el igazán.

A buszvezető mögötti ülésen helyet foglalt a sofőrnek ismerős utas. A beszélgetésnek aligha tekinthető szóáradatot a kormány mögött ülő hölgy kezdeményezte. Az irdatlan gyorsaságú spanyol szóáradat sebessége, minden képzeletet felülmúlt. A járművezető szájából kis híján fénysebességgel áramlott ki, a szerintem hibátlan fogalmazású összetett mondatok tömkelege, mert tíz perc alatt egyszer sem kényszerült helyesbítésre. Könyvtárnyi mennyiségű információ ömlött a fülünkbe, amitől teljesen kifeküdtünk. Mindezt tetézte, hogy amikor az utas megpróbált félénken közbeszólni, a sofőr máris belevágott a szavába, így az ismerős az elhangzottakra csupán fél mondatban reflektálhatott, és a buszvezető ott folytatta, ahol az imént abbahagyta. A passzív szerepkörre kárhoztatott utas leszállásával véget ért az addig elképzelhetetlen csoda.

Valamilyen megmagyarázhatatlan ok folytán eszünkbe jutott, a következő mellékszereplő, az asszony hazaérkezése után némává váló férj.