Vidám napot / sebesség...,

Traffipaxal nem mérhető.

A középkorú hölgy egy hazánktól távol eső szigeten látja el a buszvezetői feladatát. Hogy az állatkertbe tartva éppen az általa vezetett járműre szállhattunk fel a párommal, a javunkra szolgált. Megváltottuk a megfizethető áru menetjegyeket, és az első ajtónál lévő kettős ülésen helyet foglaltunk. A kétszer egy sávos utat középen egy széles, vulkanikus talajú fekete sáv választotta el egymástól: magas pálmafák és pompázatos kaktuszok díszlettek rajta, de nem ettől a varázslattól ámultunk el igazán.

A buszvezető mögötti ülésen egy ismerős hölgy utas ülhetett, mert hozzá beszélt a sofőr. Hogy miről folyt a szó közöttük, nem tudhatom: nem értem a spanyolt. De az irdatlan gyorsaságú szóáradat sebessége minden képzeletet felülmúlt — legalábbis, a mi fajtánk számára. A járművezető szájából kis híján fénysebességgel áramlott ki, a szerintem hibátlan fogalmazású összetett mondatok sora, mert tíz percen belül egyszer sem kényszerült helyesbítésre. Kisregény méretű információ ömlött a nyakunkba, amitől teljesen kifeküdtünk. Nem várt Pazar élménnyel gazdagodtunk. Mindezt tetézte, hogy amikor az utas megpróbált félénken közbeszólni, a buszvezető máris belevágott a szavába, fél mondatban felvázolta az utas gondolatát, és a tőle megszokott sebességgel megfelelte hosszasan. A páratlan élmény az utas sajnálatos leszállásával véget ért. Nem csodálnám, ha a beszédes sofőr férje, Heltai Jenő Néma Levente c. regényének címével erős rokonságot érezne magában.

 

Keresd:

www.remlac.hu

/ Kalóriamentes csemege / ...

 

Minden jót: Lackics